Más könyvekből

Más könyvekből szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Boldog, ki csapszékben űl
Egyedűl.
Magam iszom meg boromat,
Senki se zavar s ez alatt
Hemzseg bennem a gondolat
Végtelenűl.

                      *

Muley, a lurkó, a bort úgy bírta,
Legszebb betűit részegen írta.

                      *

Hogy öröktől való-e a Kórán?
Nem kérdem én,
Hogy emberi mű-e? Igazat szólván,
Nem nézem én.
Hogy a Könyvek-Könyve, arra minden órán
Mint igazi Mozlem, esküszöm én.
De hogy a bor öröktől való, ─ mán
Előttem bizonyos számba mén.
Sőt hogy az angyaloktól való, ─ tán
Az sem merő költemény.
De szent, hogy az Isten, ha ittam jócskán,
Kettős szeretettel néz le felém.

                      *

A mámor a legjobb emberi sor,
Bor nélkül is ittas az ifjui kor.
S hogy ujra megifjul a bortól a vén,
Nem bűne a bornak, inkább nagy erény.
Gondoskodik egyre uj gondrul az élet ─
Hát gondod' elűzni a bort ne kíméljed!

                      *

Tudja öreg s fiatal,
Hogy tilos a borital,
Azért, ha iszol, komám,
A javából légyen ám,
Mert az kétszeres eretnek.
Kit karczosért tűzbe vetnek.

                      *

Ki józan, a silányt
Is megbocsátja.
Ki boros, az a jót
Rögtön meglátja.
Csak hogy a túlontúl
Ebben is vétség,
Hafiz, oktass reá,
Mi itt a mérték?

Azt hiszem, nem hibás
Regula ez sem:
Ki nem tud inni, az
Ne is szeressen.
Ám az ivóra is
Illik e szép szó:
Ki nem tud szeretni,
Inni se' méltó.