A lap feldolgozottságának foka

Mária kincse

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mária kincse
szerző: Gárdonyi Géza

       
Vala pedig Mária tizennégy esztendős, mikor eljegyezteték Józseffel.
A főpap felesége pedig leányaként szereté Máriát. És monda neki az eljegyzés előtt való héten:
- Kik jönnek el az ünnepedre a te leánytársaid közül?
Mária pedig felelé:
- Veronika, Zefifóra, Zsuzsánna, Abigéa és Záhel.
Az asszony ekkor ajándékoza Máriának hat különféle szinü nemes szövetet és arany fonalakat hogy ruhát varrnának belőle, magának és leánytársainak.
Vala pedig az egyik szövet piros, mint a bíbor; a másik kék, mint a nefelejcs; a harmadik sárga, mint a napraforgó; a negyedik zöld, mint az olajfa levele; az ötödik lila mint a jácint; és a hatodik fehér mint a hó.
Mária pedig szétosztá a szöveteket és fonalakat leánytársainak, magának pedig a fehéret tartá meg.
És monda neki a főpap felesége:
- Miért hogy nem a bíborszinü a te ruhád? A bíborszín illett volna reád eme napon.
Mária pedig felelé:
- Az én szinem a fehér.
S vala öltözködve az eljegyzéskor fehérbe és sarui is fehérek valának.
Az eljegyzés után pedig előhozá a főpap felesége az ő kincses szekrényét és mondá a leányoknak:
- Válasszatok e napnak emlékére ékességet.
Amazok pedig várakozának Máriára, hogy elsőnek választana.
Mária pedig mondá:
- Mért vártok reám? válasszatok, kiki azt ami neki tetsző.
És a leányok választának szép kari kötőket, gyürüket és násfákat, napkeleti igaz gyöngyöket és mellre való arany kösöntyűket.
És igen örvendezének.
Mária pedig csak álla közöttük szótlanul.
És a főpap felesége kérdezé őtet:
- Te nem választasz-e?
Mária pedig felelé:
- Engedd meg néném, hogy ne innen válasszak magamnak ékességet.
És az asszony mondá:
- Vajjon azt gondolod-e, hogy vagyon nékem rejtekben valamim, hogy onnan választhatnál?
S Mária felelé alázatosan:
- Vagyon néném.
S az asszony elképede e szónak hallatára s mondá:
- Hol?
Mária pedig felele:
- A kertedben.
És mindnyájan csodálkozának e feleleten.
Mária pedig aláméne az asszonynyal és a leányokkal a kertbe. És megálla a szekfű előtt.
És lehajola, és megsimita egy szegfűt, mondván:
- Szép vagy szegfű, szép vagy! De még sem téged választalak.
És megálla a rózsa előtt és hosszan nézé és mondá:
- Kedves virág te! de csak télen illenél énhozzám.
És megálla a liliom előtt, amely épp kinyillott, s mondá szeliden:
- Ezt választom.
És soha nem vőn egyéb ékességet magára, sem a menyegzőn, sem annak utána a templomba menetkor, csak a kezébe egy szál liliomot.