Március .

Március szerző: Orosz László Wladimir

Szajha szél heccel kérges akácfákat
Egykedvűn kuporgó, vedlett domb alatt;
Feléje kapnak a töviskes ágak,
S aprót sivítva, kényesen megszalad;

Nyílnak a hó alól új pokol-szájak,
S bennük őrlődik a keserű falat,
Mit a mélység (mert sorsa ellen lázad)
A cukros fényből sóvárgón kiharap.

Ó, minden, mi tiszta volt, most oly kusza!
Szirénhang cikáz örvénylő rét felett,
Fülelnem immár befelé nem lehet,

És menni kell, a tél-törvényt feltörni,
Hí a vér-szag, e márciusi kölni:
Cæsaromnak vagyok örök Brutusa.