Már néha gondolok a szerelemre

Már néha gondolok a szerelemre
szerző: Kosztolányi Dezső

A szegény kisgyermek panaszai (1910) ciklus

    Már néha gondolok a szerelemre.
    Milyen lehet - én Istenem - milyen?
    Találkoztam tán véle messze-messze,
    valahol Andersen meséiben?
    Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
    A lelke párna, puha selyemkendő.
    És míg a többiek bután nevetnek,
    virágokat hoz majd a kis betegnek.
    Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
    Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
    Fájó fejemre hűs borogatást rak.
    És kacagása hegedű-zene.
    Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
    Különös, titkos és ritkán mosolygó
    Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
    Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.