Májusi üzenet

A Wikiforrásból
Májusi üzenet
szerző: Bányai Kornél
Nyugat 1926. 11. szám

Viruljon lobogónk, bomoljon mint a rügy, tavaszi kedvünk
sírokkal hintett földünket mindennél szebbnek lássa.
Minden rögöt bontó szirom örök jel itt, hol életünk
Tejút lengése vagy csillag futása.

Illően fogadjuk május parancsát, pipacsos kedvvel
köszöntsük élet szép forrásait, lázító harsonáit.
Csak így borul vállunkra friss gyümölcs s lesz életünk a fény,
mely zárt eget rombolva kedvre lázít.

Idős álmokkal megrakott enyésző nép vagyunk,
szétmállunk május hant alól is rázó csókja nélkül.
A földeken, hol embercsont terem, május viharja csattan
s kedvünk világ új templomába épül.

Nőjjön valóság délibábos álmainkból: ragadó erő
s a sok kárvolt halálból éggel lobogjon égjen arcunk.
Csikorduljon ma minden mélybe tűnt öreg gyökér, ha rendelés,
hogy holnap úgyis föld gyomrában alszunk.

Szárnyaljatok szép lázas lobogók, merészen, szirmosan,
lángoló kövek, kakasos falvak, virító dombok ormán.
Legyen kedves parancsunk a vért és lobogót lobogtató
rügyeket robbantó májusi orkán.