Május elseje
szerző: Tóth Árpád
Itt van május elseje
Víg a szívem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú, csínos, nem magos,
S éji szendereken át
Felzendül a szerenád,
Húzza mélán
Szép Kiss Bélám,
S szivarral az agyarin
Húzza derék Magyarim.
Szóval szól a nahtmuzik,
Ellenben az erdőn szólnak
Fűrerek s vidám Zsuzsik.
Bokrok tövén ibolya,
S bokrok tövén selymes fűben
Sok nyújtózó csigolya.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Itt a fecskék
S verebecskék,
S feltámadtak a legyek.
Az idők örök folyóján,
Ah, e szagos, bús folyókán
Lefolyt, tudja-e kegyed?
Egy újabb házbérnegyed.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Most a szende háziúr
Kisded tárcámhoz befúr.
És megnőtt a pótadó,
S Lukács is - a sót adó -
Új létszámot emleget,
Bár Justh így szól: nem lehet!
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Im hazánkra ráború'
Újabb Balkán-háború,
Mivelhogy a Nikita
Egy gorombát rikita.
Szól a bús monarchia:
Kérem, ez anarchia!
Fütyöl erre Montenegró.
Berchtold Montenegrót megró,
S Krobatin szól: Einmarschiert!
S lesz belőlünk, ah, - fasírt:
Azaz szuronyvagdalék:
Kiloccsant vese-velő,
Ah, örülj most, tartalékos,
S te is, jó népfelkelő.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
S hogy e belső örömömnek
Nyomai is legyenek,
Kívánom e víg májusnak,
Hogy a fene egye meg.
Utóirat Nikitához
Jaj, istenem, most egyszerre
Az vetődik az eszembe,
Hogy Nikitát hátha, hátha
Bosszúra az inspirálta,
Hogy róla oly sokat írtam.
Ah, most bánom bűnöm nyíltan,
S míg nem késő, felsohajt
Bús keblem, a horpadó:
Bocsáss meg, ó, Nikitácska,
Nem bánt téged soha többé
szegény, vicces Torpedó.