Május első napján
szerző: Tompa Mihály
Igazán ma nyolc éve már, amidőn
Kezed, szived életemnek kincse lőn!?
Ugy elillant, nem is véltem, - mintha vélem
Egy jó tündér átrepült vón az időn!
Te vagy az a nyájas tündér, te magad!
A tövis közt utam gyorsan áthalad,
S azt a mézet, mit fukaran nyujt az élet:
Százszorozva izli ajkam általad!
A multakra irígykedni nincs okom;
Most is olyan vagy nekem, mint egykoron,
Midőn álltál ott az oltár zsámolyánál,
Szerelemmel, szeméremmel arcodon!
Kellemidben nincsen semmi veszteség,
Vagy szemem csal, amely vélök eltelék?
Szép csalódás könnyű fátyol! amint látszol,
Én szeretlek, boldog vagyok, s ez elég!
Csendes a szív, csendes a ház, - jó nekünk, -
Nem sohajtjuk, amit el nem érhetünk;
Melyből váltva lesz az élet boldogsága,
Mindenünk van. búnk, reményünk, örömünk!
Néha, néha megrendül e kis sziget,
De a szélvész amikép jött, elsiet;
Hol kis bátyja halma látszik: fiunk játszik...
Mást adott, ki elvevé az egyiket!
S mi jót érünk, neki szánjuk, mind neki!
Zúgjanak ránk a balsorsnak fellegi!
A madár ül éjszakákon künn az ágon,
Meleg fészkét kicsijének engedi.
Ifju lettem, szivem agg volt ez előtt,
Most mindenben érdekest lel s meglepőt;
Amit ködben sejtve láttam hajdanában:
Mind megértem, - az én álmam mind betőlt!
Csak tovább is, csak sokáig így legyen!
Szelid holdam, vezérj át az életen!
Hogy majd annak késő végén rátok nézvén:
Boldog álom fogja be az én szemem!