Luca

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Luca
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1928 tavasza

Menyasszony-mulásban
szerelmem nő mogorván,
üres szél a társam,
gyenge szivem sodorván.
Hétszámra hallgatok,
meg se kérdem istenem -
szerelmet mért adott,
hogyha rossz a szerelem.

Ahogy úr lelkemen,
tán már istenkáromlás.
Ez a bús szerelem
szépnek jónak megromlás.
Jércének éles kés,
békés völgynek hóbika,
hímeknek herélés,
gyászlovaknak bóbita.

S nem halhatok én meg,
amig el nem érhetem,
örökös kényének
örökös életem.