Lilla

Lilla szerző: Kis János

A tenger szélvészekkel
   Kelt dühös csatára,
Lilla kisírt szemekkel
   Ült egy kősziklára.

Igéző kellemeit
   Setét gyász fedezte,
A hab felé szemeit
   Epedve szegezte:

"Tiz holdak eltűntek már
   S kilenc hosszú napok,
Hajód, kedvesem, hol jár?
   Hol hánynak a habok?

Szűnj meg, kegyetlen szélvész,
   Üldözni hívemet,
Oh lásd e szív mint hal, vész,
   Lásd s szánd meg ügyemet!

Rád a kalmár, ha kincse
   Sűlyed, néz bús szemmel,
De száz világok kincse
   Felér-e hivemmel?

Ha a szél olly partra hányt,
   Hol az arany terem,
Kedvesem, lelsz pénzesb lyányt,
   De illy szeretőt nem.

Mért mondják, hogy minden jó,
   Semmi nincs hiában:
A kőszirt mire való
   A tenger gyomrában?

Egy hajós sem láthatja
   E vad ellenségét,
S hány szívvel sirattatja
   Gyászos özvegységét!"

Kedvesét így jajgatta,
   Így vítt keservével,
S a tengert árasztotta
   Patakzó könyvével.

Egyszer ím a hab hozza
   Holt testét hivének!
Mit tesz? Magát áldozza
   A tenger mérgének!