Libakerti Albert dala Nizzából
szerző: Tóth Árpád
Jaj, de szép ez a Nizza -
Ez, tetszik tudni, olyan altruista város,
Igaz, hogy most itt is esik az eső,
És minden sáros,
De azért most is dől a sok idegen,
S itt nyerészkednek rajtunk hidegen,
Persze - altruizmusból teszik ezt:
Hogy végre a szegény nizzai
Spekulánsoknak,
E kedveseknek és kulánsoknak
A zsebük szintén tele legyen,
Mint például nekem.
Jaj, de szép város ez a Nizza,
Minden spekulánsa hogy meg van hízva,
S barátom, a monakói király,
Megérti, hogy nekem mi fáj:
Ja! - mondta tegnap is a hotelben,
Mikor keservesen keresett
Pénzecskémből ott megebédeltem,
Ja! - mondta nekem őfelsége,
A régi jó időknek vége,
Ezek a komisz ujságírók
Mindennek elévágnak idején
S észreveszik, kedves drusza,
Ha az ember üzlete kusza,
S ha Albertéknek vaj van a fején!
Jaj, de szép város ez a Nizza,
Bár tulajdonképp
Még sincsen olyan szép,
Mint odahaza a - Libakert.
Ó! mert
Nizzába már elspekulálták
Előlem a finom telkeket,
S kissé sérti bankári lelkemet
Az ilyen becstelen konkurrencia.
De hiába! Ilyen emberek is vannak!
Ezek a nizzaiak például
Mindig csak nyerészkedni akarnak.
Ó! Liba-kert!
Miért, hogy vágyam csak hozzád kell terelnem?
Bár újabban galiba-kert
Lettél rám nézve, egyetlen szerelmem!
Ó, altruista szívem hő szerelme!
Ó, Liba-kert!
Telked hússzoros áron csak még egyszer kelne,
S ne volnál nekem gyászos hiba-kert
S ah! csiba-kert!
Ó! falho'vert
Engem kissé a Liba-kert,
S most itt heverem
Ki a sok rosszul sikerült sánszot,
S itt keverem
A hotelben a pasziánszot,
Tűnődve búsan,
Hogy kissé jóhúsban
Lévő pénztárcám mért jutott ily búra?
Minek neki
Ez a nizzai
Száműzetéses soványító kúra?
Most itt Nizzában karnevál van,
Egy álarcos bálban
Én is megjelentem.
Furcsa! hogy álarc nem volt rajtam:
Csupaszon, szépen
Mosolygott bankári képem,
S mégis vihogva fordult utánam
Az egész farsangi tömeg,
S az álarc-versenyen az első díjat
Altruista blattom nyerte meg.