Levéltöredék barátnémhoz

Levéltöredék barátnémhoz szerző: Berzsenyi Dániel

Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
    S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
    Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Lefestem szüretem estvéli óráit,
    Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
    Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
    Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
    S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

Az őszi bogárnak búsongó hangjai
    Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
    Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.

Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
    Béborult az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
    A szelíd szerelem hamvadó szikrája
    S bús melancholiám szomorgó nótája.