Levél Belgiumba

Levél Belgiumba
(Berci fiamnak)^[1]
szerző: Móra László

Budapest, 1925
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Fiacskám, édes kis virágom.
Mindig beszédes kis diákom,
Mondd, fáj-e már, hogy elrepültél?
Mondd, fáj-e már a messzeség?
Hogy belga nép közt elvegyültél:
Ó, könnye, búja lesz-e még?

Kacsód, ha tüske vérzi össze.
Van-é Anyuska, hogy bekösse?
Ki szóval, csókkal meggyógyítsa
És rálehelje balzsamát?
Kacsód ki szivéhez szorítsa:
Találsz-e ott is Nagymamát?

Ha kis szemedre csendes este
Reápihen az álomlepke:
Megérzed-é, te szép bogárka,
Hogy véled együtt álmodunk?
Ott állunk ketten kis szobádba
És ágyadnál imádkozunk?...

______

↑ Az első világháború után a Magyar Országos Gyermekvédő Liga szervezésében 1923 májusától mintegy 22 ezer 7-8 év átlagéletkorú magyar gyermek utazhatott három hónapos turnusokban Belgiumba, hogy ott családokban elhelyezve feltáplálják őket. Móra László kisebbik fia, a vers születésekor 9 éves Bertalan az egyik ilyen transzporttal került ki nevelőszülőkhöz.

[1] Az első világháború után a Magyar Országos Gyermekvédő Liga szervezésében 1923 májusától mintegy 22 ezer 7-8 év átlagéletkorú magyar gyermek utazhatott három hónapos turnusokban Belgiumba, hogy ott családokban elhelyezve feltáplálják őket. Móra László kisebbik fia, a vers születésekor 9 éves Bertalan az egyik ilyen transzporttal került ki nevelőszülőkhöz.

[1]