Lettre de Manon

A Wikiforrásból
Lettre de Manon
szerző: Gulácsy Lajos
Milánó, 1911. szept. 11. éjjel.

(Gillet zenéjéhez)

    Visszatérsz-é hosszú utadról még,
    Hozol-é magaddal virágot, violát?
    Hiszen oly túl távol valál rég,
    S már nagyon várnak tudod, odaát.
    Kis kertünk fakul most, it az ősz
    Hol te vagy, ott nyílik sok virág,
    Hozzál magaddal, jól tudod, itt az ősz,
    Sok-sok virágot, lássunk szent csodát.
    A hó mikor már halkan permetez,
    S a kert ezüstös leplet hord magán,
    Kis szobámban hárfa zengedez,
    És hull sok virág keblemre szaporán.
    Visszatérsz-é hosszú utadról még,
    Hozol-é magaddal virágot, violát,
    Hiszen oly túl távol valál rég,
    S már nagyon várnak: tudod, odaát.
    A régi kert fehér már, itt a tél,
    Hol te vagy, ott most érik a narancs,
    A hárfa zeng, de szívem nem zenél,
    Mert elment már érted a parancs.
    Az ukáz téged harczba szólít újra,
    A puskatűzben elveszel talán,
    Szerelmünk ma hattyúdalát sírja,
    S a kert hótalárt hordoz már magán.
    Ünnepli fehér, első szerelmünket,
    A fontos percznek szép emlékeit,
    A fák letarolt ága fájdalomtól reszket,
    Szívem e falból édes kínt merít.
    Visszatérsz-é hosszú utadról még,
    Hozol-é magaddal virágot, violát,
    Hiszen oly túl távol valál rég,
    S már nagyon várnak: tudod, odaát.

    S hozott virágod hull rám szaporán...