Lesz még egyszer kikelet!

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lesz még egyszer kikelet!
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1891. május 31.

Lesz még egyszer kikelet,
Diadalnak büszke napja!
Látni fogtok engemet
Lángszekéren fölragadva.

Ünnep lesz a Természetben,
Az örök Nap fog ragyogni,
És a légben szél se rebben,
Nem fog a vész háborogni.

Égen felhő nem fog úszni,
Tiszta lesz a nagy Világszem;
Ámde még se fog szomjúzni
A mezőkön egy virág sem.

Fényhaboknak óceánján
Büszke gályák ringatóznak,
S a halandók égbe látván
Gyönyörökben haldokolnak.

Senki nem lesz bús, beteg,
Megtörik a bűn hatalma;
Szabadság ül ünnepet
Mindeneket fölragadva.

Szent hitére akit térít,
Üdvözülni fog az ember;
Föl a napba, föl az égig
Árad a szív, mint a tenger.

Hatványozni végtelenre
Csak az üdvöt s kéjt lehet majd;
Duzzad a szív ősi kedve,
Tettvirágot szeretet hajt.

Ég a Földdel összeolvad,
Átszellemül a Természet,
Föltámadnak mind a holtak:
Ez lesz, ez lesz az Itélet!