Lengyel, török, moszka háború kezdetén
szerző: Barcsay Ábrahám
Az éjtszaki szelek fújnak süvöltéssel,
Sok posta-legények futnak kürtöléssel,
Félre! ki az útból! kiáltnak mindnyájon,
Az új esztendőnek ki-ki helyt csináljon.
Kéthomlokú Jánus csattogtat előtte,
Ki titkos templomát nyitva felejtette.
A harcok istene véres szekerével
A fagyos Februust űzi fegyverével.
Április is várja, hogy első napjára
Érkezzék a török Tanais partjára.
A zöldelő Május virágos kertjeit
Kiteríti bátran pázsitos rétjeit.
Az ifiú párok nyegnek szerelmekben,
A hadak gyermeki gyűlnek seregekben.
A töröknél merészb moszka nem vizsgálja,
Mely messze maradott Szibéria tája;
Odasiet nagyon hármas keresztjével,
Hol régen Rómától megvált miséjével.
A francia félti török birodalmát,
Mellyel gyengítette németek hatalmát.
Ispahánnak ura Mahomed lábánál
Mustafával kíván áldozni sírjánál.
Várják Byzantium sérelmes leányi,
Hogy kinek lehetnek idővel zsákmányi.
A vizeken bíró nemzetek vigyáznak,
Mi lesz, ha Pontuson moszkák hajókáznak.
Azalatt Júniust görbe kaszájával
Követi Július éles sarlójával.
Császár is megindúl maga holnapjában,
Sok országok sorsát hordozza markában.
Ama kincses váras, Neptúnus mátkája
Várja, hányra fordúl Genua kockája.
A szegény Sarmata feredik vérében,
Hogy idegen királyt ültessen székében,
Dantzka is irtózik híres szomszédjától,
Mert többet fizetne terhes hajójától.
Bécs pedig magában keresvén nagyságát
Lassanként csorbítja magyar szabadságát.
Másfelűl tekinti Róma kőfalait,
Szent csontokkal fekvő császárok hamvait.
Ó földnek asszonya! Hitünknek hajléka!
A régi Rómának hogy lettél árnyéka?
Meddig őrizheted sorvadt csontaidat?
S Egyiptom porából emelt oszlopidat?
Írígy Európa! fő-tudományodat
Micsoda népekre veted még jármodat?
A tüzes Etnának kénköves hamvait,
Miért gerjeszted fel elaludt lángjait?
Mit keressz a ligetes Amerikában?
A vad-embert miért űzöd barlangjában?
Viseljed a szegény szerecsen aranyát,
Hordozzad hátadon Asztrakán bárányát,
Töltsed meg torkodat ciprusi borokkal,
Cifrázd asztalidat kínai korsókkal:
Szobáidat pedig nyugovó székekkel,
S perzsáknak módjára készült szőnyegekkel;
Evezz hajóiddal világnak végére,
Találj új betegség halálos mérgére.
Hívságban elmerűlt kényes királyidnak
Tömjénezzél többet, mint szent oltáridnak:
Emelj szegény hátán arany-oszlopokat,
Láncolj lábaidhoz sok-ezer rabokat:
Hirdesd népeidnek kihúzott fegyverrel,
Hogy nem születtetett szabadság emberrel,
Eljön az az idő, hogy világ végéről
Új nemzetek jönnek Pólus hidegéről:
Kik hírt-nevet hoznak világ piarcára,
De ők is elmúlnak többiek módjára.