Ugrás a tartalomhoz

Lellei Nagy András

A Wikiforrásból
Lellei Nagy András
szerző: Emőd Tamás
Megjelent A Holnap irodalmi antológiában Nagyváradon, 1908-ban.

„Fekete városban fehér torony látszik,
Patakos Ér partján vadmadár tanyázik,
Vén tatár megyékben
Ma is ugy, mint régen
Marha béget éjjel a karám tövében:
Nappal táblabirák
Szépen szólnak, szónokolnak fenn az úriszéken.”

     Bujdosik a levél gyors staféta-szárnyon,
     Finánc megvámolja a magyar határon –
     Mintha tudta volna
     Sejdítette volna:
     Uram be nagy bánat, halálos szép torna
     Viaskodik, jajgat
     Hét fekete sor betűbe, billogos hét sorba!

„Gallus tornyok alatt bontom a levelet.
Bús dezentorfajtám magnak itt feledett…
Gyalogszerrel járok,
Üzenetet várok:
Meddig ver még otthon a keleti átok?
Patakos Érparton
Nyereg alatt puhítják még a húst a tatárok?”

     Bujdosik a levél gyors staféta-szárnyon,
     Finánc megvámolja a magyar határon –
     Mintha tudta volna,
     Sejdítette volna:
     Uram be nagy bánat, halálos szép torna
     Viaskodik, jajgat
     Hét fekete sor betűbe, billogos hét sorba!

„Lellei Nagy András beszél a hir rólad,
Nagy dobbal dobolják: istentagadó vagy –
Igéd szava méreg,
Átkozott a véred,
Rigmusos beszédért sárarany a béred –
Szived is kilopták
Napnyugati kocsmaködben a vászoncselédek.”

     Bujdosik a levél gyors staféta-szárnyon,
     Finánc megvámolja a magyar határon:
     Mintha tudta volna,
     Sejdítette volna:
     Uram be nagy bánat, halálos szép torna
     Viaskodik, jajgat
     Hét fekete sor betűbe, billogos hét sorba!

„Irom a levelet én édes anyámnak,
Patakos partjára nagy Tatárországnak:
Édes anyám várok:
Uj napokat látok –
Befogad még engem a temetőárok,
Patakos Ér partján
Omlik, bomlik, szakadozik a bús magyar átok!”