Legényszabály
szerző: Madách Imre
Jól tudjuk, mily rossz borda volt
Már a legelső némber is,
Tudjuk, hogy rossz bordának az
Egész fajtája mind hamis.
Ellenkezésből ett csupán
Almát az első ősanya,
S ellenkezés lőn így a nő
Kiváló főtulajdona.
Azért ha hallja, hogy csinos
Ma is, tudjátok, mit teszen,
Azért is és azért is, ah,
Legcsintalanabbá leszen.
S mégis hol van, hol férfiú
Ki lányt nem csókol, nem szeret?
Hej, aki ily rossz fajt imád,
Bizony még rosszabb faj lehet.
De ifjak! Már saját fajunk
A lánynál ha gonoszabb,
Előzzük meg, rajtunk hogy ők
Ne fogjanak ki legalább.
Mutassuk, hogy szivünk hideg,
Nem csábít el szép szemsugár;
S velünk azonnal a leány
Ellenkezésből szembe száll.
Hogy meghódítson mindent elkövet
Mindent, aztán arathatunk
Hű ölelést, méz csókokat
Mikről oly sokszor álmodunk.
De okosan, ne adjuk ám
Magunkat végkép meg soha,
Mert keble csak addig meleg,
Amíg csábíthat általa.
Míg kín s öröm között remény
S kételkedik, addig szeret;
Ha látja, hogy már rabja vagy,
Kegyetlenül ki is nevet.
S kezdődik nagy büntetés,
Amint az régen írva áll:
"Hamis bálványt aki imád,
Elevenen pokolra száll".