Lear király/Negyedik felvonás, 6. szín
| ← Negyedik felvonás, 5. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Lear király/Negyedik felvonás, 6. szín | Negyedik felvonás, 7. szín → |
Vidék Dover mellett
Gloster és Edgar, ez paraszt öltözetben, jőnek
GLOSTER
Mikor leszünk már a hegy tetején?
EDGAR
Most hágunk fel. Nézd, hogy erőlködünk.
GLOSTER
Úgy tetszik, ez sík föld.
EDGAR
Borzasztó meredek.
Halkan! hogy zúg a tenger, hallod-e?
GLOSTER
Valóban nem.
EDGAR
Úgy hát érzékidet
Mind meggyengíté a szemfájdalom.
GLOSTER
Biz az lehet. De úgy tetszik nekem,
Hangod megváltozott, s jobban beszélsz
És jobbat, mint előbb.
EDGAR
Csalódol; én miben sem változám,
Csak öltözetemben.
GLOSTER
Mégis, mintha jobb
Beszédü volnál most.
EDGAR
Csak jer fölebb, sir.
Helyben vagyunk, megállj. - Mily borzalom
S szédítő ily mélységbe nézni le.
Középtájon varjú és csóka repdes,
S kisebbnek látszik csaknem egy bogárnál.
A fél uton - szörnyű pénzkereset! -
Lóromszedő függ és alig nagyobb
Saját fejénél. A partszéleken
Járó halászok egérnél nem nagyobbak.
Ott egy magas hajó áll horgonyon,
Ladikká zsugorodva, és ladikja
Kis bójává, mely alig látható
A szemnek. A zúgó csörgeteg,
Mely a teménytelen rest kavicson
Dühöngve küzd, nem hallik ily magasra.
Nem nézhetek tovább, nehogy fejem
Megszédülvén, s elkáprázván szemem,
Hanyatt-homlok lebukjam.
GLOSTER
Vígy oda,
Hol állsz.
'EDGAR
Add a kezed. No most
Egy lépés kell s a szikla élin állsz.
A hold alatti minden kincsekért
Nem ugranám le.
GLOSTER
Bocsásd el kezemet.
Barátom, íme, itt van még egy erszény,
És benne ékszer, méltó elfogadni
Szegény embernek. Tündér- s istenek
Áldják meg azt kezedben! Menj tovább most,
Búcsúzz, s hagyd hallanom, hogy távozol.
EDGAR
Élj boldogul hát, jó uram.
GLOSTER
Szivemből
Kivánom ezt neked.
EDGAR
Ha tréfát űzök csüggedt szellemével,
Azért teszem, hogy meggyógyítsam őt.
GLOSTER
Nagy istenek! lemondok a világról
És színetek előtt békével teszem le
Nehéz gyötrelmemet. Ha még tovább
Bírhatnám, s perbe nem szállnék örök
Végzéstekkel, természetem leégett
És útált része elhamvadna úgyis.
Ha Edgar még él, áldjátok meg őt! -
Fiú, élj boldogúl.
EDGAR
Te mégy? élj boldogúl.
Gloster ugrik s hosszában elesik
És mégis félnem kell: a képzelődés
Életkincsét el nem rabolja-e,
Midőn az élet önmagát kitárja,
Hogy ellopassék. Ott ha volna most,
Hol képzeli, hogy van, nem képzelne többet. -
Uram, barátom, szólj! hejh, hallod-e? -
Talán meg is halt. - Nem, nem, éledez. -
Glosterhez
Ki vagy, uram?
GLOSTER
Hagyj meghalni; félre tőlem.
EDGAR
Habár ökörnyál lettél volna, toll,
Vagy lég, lebukván oly sok ölnyire,
Elzúzattál vón, mint tojás. De te
Lihegsz, van súlyod, nem vérzel, beszélsz,
S ép vagy. Tiz árboc egymás tetején
Nem volna oly magas, mint amennyiről
Egyenest leestél. Életed csoda.
Szólj még egyszer.
GLOSTER
De hát leestem-e?
EDGAR
Csak e meszesnek rémséges fokáról.
Nézz bár föl: az éles torku pacsirta is
Elvész ott fenn a szem elől, s nem hallható.
GLOSTER
Hajh! nincs szemem. - A nyomor
Meg van hát fosztva a jótéteménytől,
Halállal véget vetni önmagának?
Az mégis némi vigaszt adott, míg az
Inség kikerülte a zsarnok bosszuját,
És büszke végzését kijátszhatá.
EDGAR
Nyújtsd a karod: fel! így! most talpon állsz.
Hogy érzed lábaid?
GLOSTER
Nagyon, nagyon jól.
EDGAR
Csodálatos! Mi volt a szirttetőn,
Mi tőled távozott?
GLOSTER
Egy nyomorult
Koldús.
EDGAR
Hogy itt lenn álltam, szemei
Olynak látszottak, mint két teli hold:
Ezer orra volt, s hoporcsos szarvai,
Mik a háborgó tengerként mozogtak.
Az rossz szellem volt. És azért, szerencsés
Apó, hidd meg: a legfőbb istenek
Tartottak meg, kik abban helyzenek
Dicsőséget, mi embernek lehetlen.
GLOSTER
Elismerem, s ezentúl készen állok
Inséget tűrni, míg azt nem kiáltja:
»Elég, elég! halj meg.« Miről beszélsz,
Embernek véltem, »A gonosz, a gonosz!«
Kiálta gyakran. Ő vitt a magasra.
EDGAR
Nyugodt s türelmes légy. De ki jön itt?
Lear jő, virágokkal ábrándszerűleg ékesítve
Ép elme urát igy nem cifrázza fel.
LEAR
Nem, senki sem bánthat, hogy pénzt csináltam:
Király vagyok.
EDGAR
Ó, szivrepesztő látomány.
LEAR
Ebben a természet fölül áll a mesterségen. Itt foglalód. Ez a fickó úgy kezeli íját, mint egy kerti váz. Tégy fel nekem egy rőfös nyilat. Ni! ni! egér. Csendesen. Ez a kis darab pörkölt sajt megteszi. Itt van hadi kesztyűm: szerencsét próbálok vele egy óriás ellen. Hozzátok lándzsásaimat! Jól repülsz, madár. A közepébe, a közepébe: zurr! Mi a jelszó?
EDGAR
Édes majoranna.
LEAR
Mehetsz.
GLOSTER
E hangot ismerem.
LEAR
Hah, Goneril! fehér szakállal! Ők hízelegtek nekem, mint az eb. Azt mondták: fehér szálak vannak szakállamban, míg fekete sem volt. Mindenre, mit szólék, igent és nemet mondtak. »Nem és igen« egyszersmind nem jövendölt jót. Midőn az esőben, a szélben dideregtem, s a mennydörgés nem akart megszűnni parancsomra, ott találtam őket, ott éreztem őket. Hagyjátok el: ők nem urai szavoknak. Azt mondták: minden vagyok. Hazudság: én nem vagyok lázmentes.
GLOSTER
E hangjárásra jól emlékezem.
Nem a király ez?
LEAR
Ízről ízre király.
Ha szemet meresztek, nézd, mint reszket a nép.
Im, most kegyelmet adok annak ott.
Mi volt a vétked? Házasságtörés?
Nem kell meghalnod. Házasságtörésért?
Nem, nem! Hisz az ökörszem is ugy él, s az aranyos
Kis légy szemlátomást bujálkodik.
Hadd menjen a párzás. A fattyu Gloster
Jobb volt atyjához, mint törvényes ágyban
Nemzett leányaim. Csak rajta, bujaság!
Katonaságra van szükségem. Nézd csak azt a
Bárgyún mosolygó hölgyet: arca szinte
Havat jósol a combjai tövébe,
Erényt fitogtat, s elfordul, ha csak
Nevét hallja a kéjnek. S a görény
S a sárló kanca nem rohan neki
Mohóbban, mint ő. Centaurok alul,
Bár asszonyok különben. Csak övig
Birják az istenek; mi azon alúl van,
Az mind az ördögé: ott a pokol,
Ott a sötétség, ott a kéngödör,
Mely forr és ég, ott bűz van és enyészet.
Huj, huj! Pihá!
Adj egy nehezék pézsmát, jó gyógyszerárus, hadd édesítsem meg képzelődésimet. - Itt a pénzed.
GLOSTER
Ó, hagyj kezet csókolnom!
LEAR
Hagyd előbb
Letörlenem a halandóság szagát.
GLOSTER
Ó, természetnek roncsolt műve! A nagy
Világ is így kopik majd semmivé.
Ismersz-e engem?
LEAR
Jól emlékezem szemeidre. Reám kacsingatsz? - Nem, vak Cupido, kövess el, amit csak bírsz, én nem fogok szeretni. Olvasd ezt a kihívást, nézd meg csak ezen vonásokat.
GLOSTER
Minden betűje egy nap volna bár,
Nem láthatom.
EDGAR
A hírnek nem hivém ezt.
Hogy így van, szívem megszakad belé.
LEAR
Olvasd!
GLOSTER
Hogyan? ez üres szemekkel?
LEAR
Oho! Hát úgy vagyunk? Nincs szem a fejedben, sem pénz az erszényedben? Szemed súlyos, erszényed üres állapotban van? S mégis látod, hogy foly a világ?
GLOSTER
Érezve látom azt.
LEAR
Hogyan? Megtébolyodtál? Az ember szem nélkül is láthatja, hogyan folyik a világ. Nézz a füleddel: lásd, mint korholja ama bíró az együgyű tolvajt. Köztünk maradjon. Cseréljük fel a helyeiket, s pár, nem pár - melyik a bíró, melyik a tolvaj? - Láttál-e koldust, kit a gazdag kutyája megugatott?
GLOSTER
Igen, uram.
LEAR
S hogy a szegény pára elfutott a kutya elől? Ez a tekintély valódi képe.
A kutyának is engedelmeskednek, ha hivatalban van.
Gaz hajdú, vond el véres jobbodat!
Miért vesszőzöd a ringyót? Saját
Hátadra verj. Leghőbb vágyad, vele
Azt tenni, amiért most megvered.
Uzsorás csenészt akasztat. Rongyokon
Keresztüllátszik a kis vétek is,
Prémes bekecs s palást mindent befed.
Borítsd arannyal a bűnt, és a törvény
Lándzsája rajta kártétlen törik meg;
Göngyöld rongyokba, s a törpe szalmaszál
Keresztülszúrja. Senki sem bünös,
Ha mondom, senki! Én segítem őket.
Hidd meg, barátom, akinek hatalmad
Van a vádló száját bezárni. Tégy fel
Szemüveget s mint megrögzött csaló,
Látszódjál látni, mit nem látsz. No csak, no!
Csizmámat húzzátok le. Jobban!
Még jobban! Így.
EDGAR
Ó, mennyi mélység s mennyi képtelenség!
Az őrületben ész!
LEAR
Ha sorsomon kivánsz könnyezni, vedd
Szemeimet. Jól tudom, ki vagy. Neved
Gloster. Legyen türelmed; sírva jöttünk
Ide. Jól tudod, hogy amint legelőször
Léget szagoltunk, síránk és üvölténk.
Én prédikálok most neked: figyelj rám.
GLOSTER
Ó, fájdalomnak napja!
LEAR
Születésünkkor sírunk, hogy a bolondok
E roppant színpadára feljövünk.
Jól áll ez a kalap? Pompás hadicsel
Lehetne, egy csapat lovat daróccal
Patkolni. Én próbát teszek vele,
S ha én e vőket egyszer megcserkelem,
Ó, akkor öld, öld, öld, öld, öld!
Egy nemes jő, kísérettel
NEMES
Ó, itt van; tartsátok fel őt. Uram,
Kedves leányod -
LEAR
Nincs mentség? Hogyan?
Elfogva? Én valóban a szerencse
Természetes bolondja vagyok. Jól bánjatok
Velem, váltságom meglesz. Hozzatok sebészt;
Agyban vagyok megsértve.
NEMES
Mindened lesz.
LEAR
Nincsen segéd? Minden magamra száll?
Ez képes az embert sóvá tenni, hogy
Szemét használja kerti kannaként,
Az ősz porát elverni.
NEMES
Jó uram -
Bátran halok meg, mint egy vőlegény. Mit?
Vigan leszek! Jertek. Király vagyok.
Tudjátok ezt, urak?
NEMES
Királyi férfi vagy,
S mi engedelmes szolgáid vagyunk.
LEAR
Még él; ha el akarjátok fogni, futtában kell elfognotok. Uccu!
Hajrá!
Elszalad, a kíséret utána
NEMES
Siralmas látvány még szegényben is,
Hát még királyban! - Még van egy leányod,
Az majd megváltja a természetet
A közátoktól, mit két lányod hozott rá.
EDGAR
Légy üdvöz, sir.
NEMES
Siess, sir. Mit akarsz?
EDGAR
Mi hírt tudsz a közelebbi ütközetről?
NEMES
Meglesz bizonnyal; közhír, s tudja azt
Minden, ki képes szót megérteni.
EDGAR
Bocsánatoddal! Milyen messze áll
A másik had?
NEMES
Közel, s gyors haladásban.
S a főhad minden órán várható.
EDGAR
Köszönet, uram, csak ezt akartam.
NEMES
Ámbár
Magánügyért jött által a királyné,
Serege már megindult.
El
GLOSTER
Örök, jó istenek
Vegyétek éltem, hogy rossz szellemem
Ne kísértsen meghalni, mielőtt
Tetszéstek volna.
EDGAR
Jól imádkozál, apó.
GLOSTER
Nos hát, uram, ki vagy te?
EDGAR
Én nagyon
Szegény ember, megbénitott a sors
Sok-sok csapása, múlt és meglevő
Keservek iskolájában tanultam
Irgalmas lenni. Nyújts kezet: tanyára
Vezetlek innen.
GLOSTER
Fogadd szives hálámat. Az egek
Legjobb áldása szálljon érte rád
Ezer meg ezerszer.
Oszvald jő
OSZVALD
Hó, ez jó szerencse!
A díj enyém. - Szemetlen rossz fejed
Azért fogant, hogy sorsomat javítsa.
Boldogtalan vén áruló, hamar
Vess számot lelkeddel: már künn van a kard,
Mely semmivé tesz.
GLOSTER
Sújtson jó erősen
Baráti jobbod.
Edgar közbelép
OSZVALD
Vakmerő paraszt,
Hogy mersz te egy kikiáltott árulónak
Pártjára kelni? Félre, nehogy reád
Ragadjon balsorsának dögmirígye.
Bocsásd el karját.
EDGAR
Nem bocsátom biz én, uram, hacsak különb ember nem mondja.
OSZVALD
Bocsásd el, rabszolga, vagy meghalsz.
EDGAR
Jó uram, eredj dógodra, hagyj békét a szegény népnek. Ha kiáttássó hattam vóna magamat az életbű kikergettetnyi, már ezelőtt tizennégy nappa megeshetett vóna. Közel ne gyűjj az öreghő'. Megájj, mondom, mert különben megtoróbállom: tökfejed keményebb-e vagy ez a furkósbot? Má csak kimondom igazán.
OSZVALD
Félre, trágyadomb!
EDGAR
Majd megkopogtatom a fogaidat, sir. Jer, egy csöppet sem fíllek a furfangjaidtú.
Harcolnak s Edgar leüti Oszvaldot
OSZVALD
Megöltél, szolga. Vedd, zsivány, ez erszényt,
Ha Istent félsz, temesd el testemet
S amely leveleket nálam találsz, add
A glosteri grófnak, Edmundnak: keresd őt
A brit seregnél. Rosszkor jött halál - ó!
Meghal
EDGAR
Ismerlek jól: egy szolgalelkü gaz!
Úrnője bűneinek oly hű eszköze,
Hogy jobbat nem kivánhat a gonoszság.
GLOSTER
Meghalt?
EDGAR
Ülj le, apó, és pihenj meg.
Hadd lám zsebét. A levelek, miket
Említe, jó szolgálatot tehetnek.
Meghalt. Csak kár, hogy nem más ölte meg.
Hadd lássuk. Megbocsáss, gyengéd viasz; -
Ne vádolj, illem. Hogy az ellenünk
Titkához férjünk, feltépnők szivét;
Hát még e papirost.
Olvas
»Emlékezz kölcsönös fogadalmainkra. Sok alkalmad akadhat őt eltenni az útból. Ha akaratod nem hiányzik, idő és hely talán sikeresen ajánlkozni fognak. Semmit sem nyertünk, ha mint győző tér vissza. Akkor én rab vagyok, s ágya börtönöm. Ments meg annak utálatos melegétől, s foglald el helyét fáradságodért. Nőd (bár így mondhatnám) s engedelmes szolgálód: Goneril.«
Ó, női vágy határtalan világa!
Összeesküvés derék férje ellen!
S cserébe érte öcsém! A homokba
Leáslak itt, gyilkos bujálkodóknak
Istentelen követje. S annak idején
Ez átkos íratot benyújtom a halál
Környezte hercegnek. Rá nézve jó, hogy
Halálod s a rád bízott terveket
Elmondhatom neki.
Edgar kiviszi a holttestet
GLOSTER
A király megőrült. S még idegzetem
Olyan szilárd, hogy én fenn járhatok
Roppant keservem éber érzetével.
Mért nem vagyok bódult? Úgy bánatomtól
Külön válnának gondolatjaim,
S a fájdalom hiú ábrándozásban
Elvesztené eszméletét.
Távolról dobszó
Edgar visszajő
EDGAR
Nyújtsd karodat.
Úgy tetszik, dobszót hallok. Jer, apó,
Egy jó baráthoz viszlek.
Gloster, Edgar el