Lear király/Második felvonás, 4. szín
| ← Második felvonás, 3. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Második felvonás, 4. szín | Harmadik felvonás, 1. szín → |
Gloster kastélya előtt
Lear, a bolond és egy nemes jőnek
LEAR
Hazunnan elmenének s követem
Nem küldték vissza. Mégis különös.
NEMES
Mint hallám, egy nappal előbb még nem vala
Szándékok eltávozni.
KENT
Üdv neked,
Tisztelt uram.
LEAR
Mi ez? Te ezt a szégyent
Időtöltésből űzöd?
KENT
Nem, Mylord.
BOLOND
Haha! nézzétek, milyen goromba harisnyakötője van. Lovaknak a fejét kötik meg, ebeknek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha a lábaival csintalankodott, fabotost kell viselnie.
LEAR
Ki az, ki annyira félreismert,
Hogy ide zárt?
KENT
Mindketten: az úr s a hölgy:
Fiad s leányod.
LEAR
Nem.
KENT
Igen.
LEAR
Nem, mondom.
KENT
Igen, mondom.
LEAR
Nem, nem, azt nem tehették.
KENT
De megtették.
LEAR
Jupiterre esküszöm, nem.
KENT
Junóra esküszöm, igen.
LEAR
Nem volt szabad azt tenniök, nem tehették,
Nem akarhatták. Ez több, mint gyilkolás,
A tiszteletet ily durván sérteni.
Mondd el serényen s kurtán: mit tevél,
Vagy mint tevék ők, hogy tőlünk jövén,
Ily szégyent kell tűrnöd?
KENT
Midőn, Mylord,
Házokban általadtam leveled,
Alig hogy térdeimről fölkelék,
Hol illendően hódolék nekik,
Egy illatos követ jön nagysietve,
Tikkadtan, párolgón és Goneril
Üdvözletét lihegve, levelét
Átadta, melyet - bár elsőbb jövék -
Legott elolvasának s arra házok
Népét felhajtván, rögtön lóra keltek.
Mondák, kövessem őket és a választ
Várjam be ott. Ferdén néztek reám.
Találkozván itt a másik követtel,
Kinek, mint láthattam, üdvözlete
Megmérgezé az enyémet (aki nem más,
Mint a pimasz, ki múltkor oly merészen
Fenséged ellen támadt), férfimód
Inkább, mint bölcsen, kardot húztam ekkor;
Ő gyáva orditással felveré
A házat. S lányod és vejed hibámat
Méltónak tartá ily csúfságra, melyet
Most szenvedek itt.
BOLOND
A tél még nem múlt el, habár a vadludak erre szállanak is.
Apának, aki rongyban jár,
Mind vak lesz a fia.
Apának, aki erszényt tár,
Nyájas honn a tanya:
Szerencse, a bolygó rima,
Szegényhez bé nem nyit soha.
De mindamellett annyi bánatpénz kaphatsz leányidtól, hogy könnybe lábad a szemed, míg azt megolvasod.
LEAR
Ó, mint dagad fel e görcs szívemig.
Le, sorvadás! le, lázadó bú!
Alant az elemed. - Hol e leány?
KENT
Ott bent a gróffal.
LEAR
Ne kövessetek.
Maradjatok itt. (El)
NEMES
Nem tettél más hibát,
Mint melyet elbeszéltél?
KENT
Semmi mást. S mért jön a király ily kevés néppel?
BOLOND
Ha e kérdésért zártak volna kalodába, megérdemlenéd.
KENT
Miért, bolond?
BOLOND
A hangyához küldelek iskolába, ott megtanulhatod, hogy télen nincs munka. Mindazok, kik orruk után járnak, szemöktől vezettetnek, kivéve a világtalanokat; s nincs orr húsz között, mely meg ne érezné azt, kinek rossz szaga van. Ne fogózkodjál meg, midőn a nagy kerék völgynek rohan, mert kivetvén, nyakadat szegi; de ha fölfelé megy, hagyd, hogy felvontasson. Ha valami bölcs ember jobb tanácsot ád, add vissza az enyémet. Óhajtanám, hogy csak gazemberek követnék, mivel bolondtól származik.
Ki pénzért szolgál és veled
Csak színre egyesül,
Elhagy, midőn zápor közelg,
A vészben egyedül.
Én várok, a bolond marad,
Míg a bölcs fut tova.
Futó bolonddá lesz a gaz,
Gazzá bolond soha.
KENT
Hol tanultad ezt, bolond?
BOLOND
Nem a kalodában, bolond.
Lear visszajön, Glosterrel
LEAR
Nem akarnak látni? Fáradt, betegek?
Erős utok volt éjjel? Puszta mentség!
Elpártolás, lázadság jelei.
Szerezz jobb választ.
GLOSTER
Jó uram, ismered
A hercegnek heves természetét,
Milyen szilárd és rendíthetetlen ő
Határzatában.
LEAR
Bosszú, halál, dögvész és pusztulás!
Heves természet? - Gloster, hallod-e?
Cornwall herceggel és nejével akarok
Beszélni.
GLOSTER
Kegyelmes úr, igy vannak értesítve.
LEAR
Igy értesítve! ember! hallod-e?
GLOSTER
Hallom én, jó uram.
LEAR
Cornwall herceggel a király, az édes
Atya lányával kíván szólani
És szófogadást vár. Errül is értesültek? -
Vérem! lehelletem! - Heves?
Heves herceg? - Mondd meg tehát az izzó
Hercegnek - mégse, most ne. Meglehet,
Nem jól van: a betegség hanyagol
Minden szolgálatot, mire az egészség
Kötelezve van. Mi nem vagyunk mi többé,
Mikor a természet, elnyomatva lévén,
A testtel a lelket tűrni kényszeríti.
De felhagyok. Tán hirtelenkedém,
Midőn a kedve-csökkent beteget
Ép embernek veszem. - Halál és kárhozat!
Mért űl ez itt? Ez meggyőz afelől,
Hogy a herceg s leányom távozása
Csak ál fogás volt. - Adjátok ki szolgám!
Menj, mondd meg a hercegnek és nejének,
Hogy szólni akarok velök, most, e percben.
Mondd, jöjjenek ki és hallgassanak meg,
Vagy ajtajok előtt üttetek dobot,
Míg halálba nem dörgi álmukat.
GLOSTER
Ó, bár jó véget érjen dolgotok.
El
LEAR
Jaj nekem! Szívem, lázadó szivem!
Le! csillapulj.
BOLOND
Kiálts rá, komám, mint az egyszeri szakácsné az angolnákra, melyeket elevenen a pástétomba dugott; tarajokra koppantott egy főzőkanál nyelével s azt kiáltotta: «Le veletek!« Ugyanennek testvére volt, ki lova iránti nyájasságból a szénát írósvajjal kente meg.
Cornwall, Regan, Gloster, szolgák jőnek
LEAR
Jó reggelt.
CORNWALL
Üdvözlöm nagyságodat.
Kentet kiszabadítják
REGAN
Örülök, hogy látom fenségedet.
LEAR
Hiszem, Regan; azt hinni van okom.
Ha nem örülnél, válópert kezdenék
Anyád sírjával, mert hűtlent födöz.
Kenthez
Ó, hát szabad vagy? Erről majd egyébkor. -
Kedves Regan, nővéred mitsem ér.
Ó, Regan, ő ide
Szívére mutat
vágta kányaként
A szívtelenség éles körmeit.
Nem mondhatom neked, te nem hiszed,
Mily romlott lélek ő. - Ó, Regan!
REGAN
Kérlek, sir, légy türelmes. Én reménylem,
Hogy érdemét kevésbé méltatod,
Mint ő felejti tisztét.
LEAR
Mit beszélsz!
REGAN
Nem gondolom, hogy ami kötelesség,
Nővérem elmulasztaná. Ha tán, sir,
Kiséreted lakomáit megszorítá,
Oly ok miatt s üdvös célból tehette,
Hol felmenthetni minden gáncs alól.
LEAR
Átkom reá!
REGAN
Ó, sir, te már öreg vagy,
Természeted határa szélein jár.
Neked már jó tanács kell, mely vezet,
Szabályoz és jobban tud helyzetedről
Itélni, mint magad. Igy hát könyörgök,
Térj vissza testvéremhez, mondd neki,
Hogy megbántottad őt.
LEAR
Bocsánatát
Kérjem? Figyelj csak, mint fog illeni
A házi rendhez: »Drága lányom, én már
Öreg vagyok, megvallom; csak teher
Letérdepel
A vén kor. Íme, térdimen könyörgök,
Juttass nekem ágyat, ételt és ruhát.«
REGAN
Ne többet, jó sir. Ez csúf tréfaság.
Térj vissza testvéremhez.
LEAR
(fölkél) Nem, soha.
Kiséretemnek elküldé felét;
Sötéten néze rám, kigyóilag
Vert meg nyelvével szívem belsejében. -
Az ég minden haragja sújtsa meg
Hálátalan fejét! Dögpára, szállj rá,
S verd bénasággal ifju csontjait!
CORNWALL
Huj! huj! huj!
LEAR
Te, gyors villám, szórd gúnyos szemei
Közé vakító lángodat! Mocsár-
Lehelte pára, melyet a hatalmas
Nap szítt fel, fertőztesd meg bájait,
Hogy büszkesége megtörjék!
REGAN
Egek!
Ha felindulsz, majd rám is ezt kivánod.
LEAR
Regan, terád nem száll átkom soha.
Gyengéd természeted nem ád okot
Felindulásra. Az ő tekintete
Vad; de a tiéd vigasztal és nem éget.
Az nincs meg benned, hogy te kedvemet szegd,
Kiséretem fogyaszd, jogrészemet
Sértő szavakkal korlátozni merd,
S a végén ajtót zárj, mikor jövök.
Jobban tudod te a természet parancsát,
A gyermek tisztét, a szokás s az illem
Szabályait, s a hála tartozását;
Te nem felejtéd fél országodat,
Mit jegydijúl adék.
REGAN
Jó sir, beszéljünk
Most a dologról.
LEAR
Emberemet ki tette
A kalodába?
Künn harsonaszó
CORNWALL
Harsonázni hallok.
REGAN
Jól ismerem, nővéremé. Valósul,
Amit megírt, hogy nemsokára itt lesz.
Oszvald jő
Megjött-e asszonyod?
LEAR
E rablélek az,
Kinek olcsó büszkesége ingatag
Kegyében áll annak, ki most közelg. -
El innen, gazkölyök!
CORNWALL
Hogy érted, uram?
LEAR
Ki tette kalodába emberem?
Remélem, Regan, tudtodon kivűl
Történt. - Ki jő itt? Ó, egek! ha kedves
Goneril jő
Nektek a vén, szelíd uralmatoknak
Az engedelmesség, ha magatok is
Vének vagytok, vegyétek át ügyem,
Közelgjetek s fogjátok pártomat!
Gonerilhez
Nem szégyelsz e szakállra nézni? - Ó,
Regan, te még illeted a kezét?
GONERIL
Miért ne, sir? Mivel bántottalak meg?
Nem mindig bántalom, mit méltatlankodás
Annak hisz s balgatagság úgy nevez.
LEAR
Feszült bordák, nem dőltök össze még? -
Hogy jött kalodába emberem?
CORNWALL
Magam
Zárám le őt, bár féktelenkedése
Kisebb megtisztelésre érdemes.
LEAR
Te tetted azt, te?
REGAN
Hagyjuk azt, atyám.
Gyenge vagy, légy hát külsőleg is az.
Ha míg havad lejár, most visszatérve
Nénémhez, addig ott tartózkodol,
Fél kísérettel aztán szállj be hozzám:
Most házon-kívül vagyok, s készületlen,
Hogy illendően elfogadjalak.
LEAR
Megtérni hozzá? s ötven emberem
Elcsapva? Nem, inkább ellene esküszöm
Minden fedélnek, harcot állok a lég
Haragja ellen, farkast és bagolyt
Választok cimborákul. - Ó, nyomor:
Csipésed éles! - Visszatérni hozzá!
Ejh! aki elvivé jegydijtalan
Legifjabb lányomat, a hővérű frank,
Inkább rá hagynám venni magamat,
Trónjához térdepelve szolgaként
Koldulni nyugbért, hitvány éltemet
Tengetni rajta. - Visszatérni hozzá?
Mondjátok inkább, e cudar kölyöknek
Oszvaldra mutatva
Legyek rabja, teherhordó lova.
GONERIL
Amint tetszik, sir.
LEAR
Ne tébolyíts meg, kérlek, ó, leány!
Nem akarlak háborgatni, gyermekem;
Élj boldogul. Mi nem találkozunk,
Nem látjuk egymást többé. És te mégis
Testem, leányom, vérem vagy - vagy inkább
Betegség testemben, mit kénytelen
Vagyok magaménak mondanom: fekély vagy,
Duzzadt kelés, mirígyes daganat
Romlott véremben. Nem szidlak tovább;
Nem hívom a szégyent; jöjjön, mikor
Akar. Nem kényszerítem sújtani
A Villámhordót; rólad nem regélek
A fenn birói széket űlő Jupiternek.
Okulj, ha bírsz; javulj kényed szerint.
Én várhatok; én megmaradhatok
Regannál, és a száz lovag.
REGAN
Nem éppen így, sir. Most nem vártalak,
S ellátva nem vagyok, mint kellene,
Téged fogadnom. Hajts néném szavára.
Kik ésszel nézik szenvedélyedet,
Azt kell gondolniok, hogy agg vagy, és így -
Ő tudja, mit tesz.
LEAR
Jól beszélsz-e így?
REGAN
Hiszem, hogy jól. Hogyan! félszáz lovag?
Nem jól van így? Mi végre volna többed,
Vagy bárcsak ennyi is, midőn teher
S veszély a nagy szám ellen szólanak?
Egy házban annyi nép két úr alatt
Hogy élne békességben? Ez nehéz,
Csaknem lehetetlen.
GONERIL
Nem szolgálhat-e
Neked hugom háznépe vagy enyém?
REGAN
S mért nem, Mylord? Ha vétnek ellened,
Mi megfenyítjük őket. Most, ha hozzám
Jössz (mert veszélyt látok), csak huszonöt
Jöjjön veled; többnek nem adhatok
Tanyát, sem rólok nem gondoskodom.
LEAR
Én mindent nektek adtam.
REGAN
S éppen idején.
LEAR
Gazdámmá s gyámjaimmá tettelek,
De fenntartám, hogy folyvást ennyi ember
Járjon velem. Hogyan? Csak huszonöt
Lovaggal menjek? Igy mondád, Regan?
REGAN
Ismételem, Mylord, hozzám ne többel.
LEAR
És e gonosz faj még nem is nagyon rút!
Ha van gonoszabb, mint ők, nem levén
Legundokabbak, némi becsben állnak.
Gonerilhez
Veled megyek: mert a te ötvened
Kétszerte huszonöt. Vonzalomban is
Két annyi vagy, mint ő.
GONERIL
Halljad, Mylord.
Mi szükség, hogy kisérjen huszonöt,
Vagy tíz, vagy öt bár, olyan házba, hol
Parancsaidra kétszer annyi vár?
REGAN
Mi szükség egy?
LEAR
Ne szóljatok szükségről. A legalja
Koldús is, bár teng, bír fölöslegest.
Ha természetnek többet, mint mire
Szüksége van, nem adsz, az emberélet
Az állatéval egy értékü lesz.
Te úri hölgy vagy. És ha melegen
Öltözni már dísz volna, díszruhádra,
Melyet viselsz és mely alig fedez,
A természetnek nincs szüksége. Ami
Valódi szükség! - Ó, egek, türelmet!
Türelemre van szükségem. Istenek!
Szegény agg embert, láttok engem itt,
Megrakva búval, korral, tönkretéve
Mind a kettőben. Most, ha ti voltatok,
Kik e leányok szívét atyjok ellen
Felizgatátok, oly csufúl velem
Ne játsszatok, hogy ezt eltűritek.
Lobbantsatok nemes haragra, és ne
Hagyjátok női szerrel, vízcseppekkel
Bemocskoltatni férfi arcomat.
Természetből kivetkezett banyák,
Oly bosszut állok mindkettőtökön,
Hogy a világ - oly dolgokat teszek -
Miket, még nem tudom, de amiken
Megrémül a föld. Azt vélitek,
Hogy sírok? Én nem sírok, bár elég
Okom van sírni. Százezer darabra
Törjék előbb e szív, mint én sirok. -
Bolond! megőrülök.
Lear, Gloster, Kent s a bolond el
CORNWALL
Jerünk be, vész közelg.
Távolból vihar
REGAN
E ház kicsiny,
Az öreg és népe itt nem férnek el.
GONERIL
Saját hibája; nyugalmát önmaga
Dulá fel, most ízlelje balgaságát.
REGAN
Én őt magát örömmel fogadom,
Kiséretéből senkit.
GONERIL
Szinte én is.
Hol van Lord Gloster?
Gloster visszajő
CORNWALL
Az agg után ment. Im, már itt van.
GLOSTER
A király
Fel van bőszülve.
CORNWALL
Most hová megyen?
GLOSTER
Lovat parancsolt. Nem tudom, hová megy.
CORNWALL
Legjobb, ha menni hagyjuk; ő maga
Vezérli önmagát.
GONERIL
Mylord, ne tartsd őt vissza semmiképp.
GLOSTER
Ah, itt az éj, a szél vadul forog,
Mértföldnyire is alig van egy bokor.
REGAN
Ó, sir! makacsnak legjobb mester a baj,
Melyet magának szerzett.
Akaratos ember önkárán okuljon.
Kaput kell zárni, mert kiséretében
Elszánt szolgái vannak. Amire
Ők feltüzelhetik, könnyenhivő
Levén, attól jobb lesz majd óvakodni.
CORNWALL
Mylord, ez zordon éj lesz; zárj kaput.
Reganom jól beszélt. Jerünk a vész elől.
Mind el