Leányszöktetés

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leányszöktetés
szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Gyakran szökött ki, mint aprócska kislány,
hogy lássa künn az éjet és szelet,
amint az ősi forrásból ered
s nem ráderengni a szobába pislán,

de a vihar se tépte le az ölfát
s az óriás parkot oly sok darabra,
mint ahogy összetépte őt az önvád,
hogy selyemhágcsóról a lovagja
levette s vitte mindig távolabbra:

míg a kocsi lett végre minden.

S érzé a fekete kocsi szagát,
amelyért folyt a titkos hajsza szerte,
és a veszélyt magát.
Úgy látta, a kocsi hideggel van kiverve,
s ő is hideg, fekete benn.
A köpönyegébe csöndesen belébújt,
és mint egyébkor, a haja felé nyúlt,
s a férfi suttogott, mint idegen:
Veledvagyokszivem.