Laurához, neve innepén, két barátja
szerző: Kis János
Neved napja dicső fénye
Arany súgárokat hint,
S minket a hűség törvénye
Régi szent tisztünkre int,
S a barátság nyájasan hív,
Hogy siessünk, oh kegyes szív,
Tégedet megtisztelni,
Örömödet nevelni.
Ezer örömmel rendelünk
Hát szent innepet mára,
S kész is már együtt mivelünk
A barátság oltára.
Melly körűl a kegyességek,
Nyájasságok, szívességek
Egymással kezet fogva
Állanak mosolyogva.
Buzgó háladás szivünknek
Legelső áldozatja,
Mellynek lángját istenünknek
Szent öröm lobogtatja.
Mert mi, kik neked hódolunk,
Elragadtatva tapsolunk,
Hogy mindeddig kegyelme
Volt szép élted védelme.
A másik, drága illattal
Híveid kívánsági
Azt kérik hív indulattal,
Hogy esztendők soksági
Rád szép koszorút fűzzenek,
S legszebb örömök hintsenek
Minden lépéseidre
Rózsákat, ösvényidre.
Harmadszor ég tömjénünknek
Szent tüze azért is még,
Hogy lánca szeretetünknek,
Mellyel boldogít az ég,
Soha ketté ne szakadjon,
S akkor is épen maradjon,
Midőn eljutsz sokára
Dicsőbb élet céljára.
Ha az ég jó barátidnak
Hajolván kérésire,
Hív párodnak s rokonidnak
Így éltet örömire,
Virágos kert lesz életed,
Mellyből csendesen nézheted,
Világ sorsa mint forog,
S tengere mint háborog.