Laurához, neve innepén, két barátja

Laurához, neve innepén, két barátja szerző: Kis János

Neved napja dicső fénye
   Arany súgárokat hint,
S minket a hűség törvénye
   Régi szent tisztünkre int,
S a barátság nyájasan hív,
Hogy siessünk, oh kegyes szív,
   Tégedet megtisztelni,
   Örömödet nevelni.

Ezer örömmel rendelünk
   Hát szent innepet mára,
S kész is már együtt mivelünk
   A barátság oltára.
Melly körűl a kegyességek,
Nyájasságok, szívességek
   Egymással kezet fogva
   Állanak mosolyogva.

Buzgó háladás szivünknek
   Legelső áldozatja,
Mellynek lángját istenünknek
   Szent öröm lobogtatja.
Mert mi, kik neked hódolunk,
Elragadtatva tapsolunk,
   Hogy mindeddig kegyelme
   Volt szép élted védelme.

A másik, drága illattal
   Híveid kívánsági
Azt kérik hív indulattal,
   Hogy esztendők soksági
Rád szép koszorút fűzzenek,
S legszebb örömök hintsenek
   Minden lépéseidre
   Rózsákat, ösvényidre.

Harmadszor ég tömjénünknek
   Szent tüze azért is még,
Hogy lánca szeretetünknek,
   Mellyel boldogít az ég,
Soha ketté ne szakadjon,
S akkor is épen maradjon,
   Midőn eljutsz sokára
   Dicsőbb élet céljára.

Ha az ég jó barátidnak
   Hajolván kérésire,
Hív párodnak s rokonidnak
   Így éltet örömire,
Virágos kert lesz életed,
Mellyből csendesen nézheted,
   Világ sorsa mint forog,
   S tengere mint háborog.