La comme coule...
I.
Lágy gyantacsöpp csorog
Lágy gyantacsöpp csorog aranyló könny gyanánt a
Cseresznyefán: ma mindent tropikus hő igáz,
Aludj, drágám, a kertben, hol bús tücsöksirás
Zeng régi rózsafáink sziromszivébe zárva...
Még tegnap a szalonban csevegtél: büszke dáma,
De most magunk vagyunk, én édesem: Sirász
Rózsája! oh aludj csak, rád halk csókom vigyáz
És enyhe kelme véd: csöndes lesz szíved álma...
A hő a zajt felitta, csak méhek zsonganak,
Aludj, aludj kicsim, szelid szivű bogárkám,
S ne rezzenj hogyha néha megcsobban a patak.
Halászmadár is alszik a parti cserje árnyán,
Aludj csak csöndesen... hisz már én sem tudom:
Te kacagsz, vagy a víz cseng a fénylő kavicson...
II.
S oly halk s szelíd az álmod...
S oly halk s szelíd az álmod, hogy halkan s szeliden
Megnyílik tőle ajkad, minthogyha csókra várna,
Mit álmodol? talán egy sziklabérci, sárga
S lila virágu rétet, hol hószín nyáj pihen?
Ezt álmodod? vagy azt, hogy erdő mélyiben
Zengő forrás bugyog susogva a mohára,
Vagy nyúlfiat riaszt egy rózsa-kék madárka,
Mely illó pókfonálért cikáz a légbe fenn?
Azt álmodod: a hold hortenzia-virág?
Vagy hogy a kút fölé myrrhás akácfaág
Hullatja szirmait, mint hűs arany havat?
Vagy hogy a kút vödrében úgy reszket ajakad
Viszfénye, mint szirom, mit rózsafákhoz érve
Sodort le enyhe szél a víz ezüst szinére?...