A lap feldolgozottságának foka

Lányszépség dícsérete2

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lányszépség dícsérete (2.)
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1924. január

<poem>

Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy: A férfiból kiszakadt gondolat vagy, Hallgatsz, de szól a trombiták szava S ledől az elzárt Jerichó fala.

Remek városok, puszták és az ég is - Körülötted van minden s azért mégis Csak téged lát meg, téged, aki lát. Éretted volt csak eddig a világ...

Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben, Mint tűzimádónak vak rengetegben Aldó hozsánna zengne ajkirul, Ha körülötte az erdő kigyul!...

Csak vergődés a méltó hódolat: ha Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja. S hogy befejezzem a dicséretet, Szedjenek nagybetűből TÉGEDET!!