Kuncz Aladár: Fekete kolostor

Kuncz Aladár: Fekete kolostor szerző: Bálint György

1931

A háborús és hadifogoly-regény infláció kezdett már elviselhetetlenné válni. Remarque és bizonyos mértékben talán Markovics Rodion sikerén felbuzdulva, egyszerre mindenki rávetette magát háborús és hadifogoly-élményeire, és gyorsan megírta őket. Megírta? Nem, ez túlzás. Hiszen ha megírták volna őket! Akkor írók lettek volna. De ők azt hitték, sajnos, hogy az élmény már önmagában véve íróvá teszi az embert. Ezt hitték, és gyönge újságstílusban vagy még gyengébb mozifelirat stílusban közölték élményeik lényegtelen, felszínes momentumait. És ebben a dilettáns sivatagban egyszerre csak feltűnt most egy igazi könyv, egy remek magyar író pompás könyve, a Fekete kolostor. Kuncz Aladárt, az Erdélyi Helikon minap elhunyt szerkesztőjét, az új erdélyi irodalom mély kultúrájú irányítóját, úgyszólván halála napjáig elsősorban mint briliáns esztétát és kritikust ismertük és tiszteltük. Most a briliáns szépírót gyászoljuk. Ez a könyve az utóbbi évek magyar irodalmának egyik kiemelkedő eseménye. Csak tényeket mond el ez a könyv is, az ötéves francia internáltság eseményeit, vagy ha úgy tetszik, eseménytelenségét. De hogy mondja el, micsoda írói eszközökkel, milyen művészi elevenítő erővel.

Öt év, a franciaországi magyar, osztrák és német civilinternáltak borzalmas élete a kazamatákban: erről szól a könyv. Dísz és pátosz nélkül, letompított, mélyen emberi hangon mondja el öt év életét, szenvedéseit. És a fogolytábor dermedten szürke életét csodálatosan igaz színekkel, mély lelki izgalmakkal és eseményekkel tölti meg. A foglyok lelkének mesteri analízise ez a könyv: megrázó erejű, hatalmas pszichológiai tanulmány, a nagy oroszok egyszerű eszközeivel. Szuggesztív, gyakran a megdöbbentségig őszinte líra járul ehhez. Ha az ember kiolvasta a könyvet, percekig nem tud orientálódni, nem ismeri fel a környezetét, azt hiszi, hogy maga is a „fekete kolostorból” került ide. Ez pedig a legnagyobb hatás, amit könyv elérhet.

Forrás

• Lásd a vitalapot!