Kulini Nagy Benő: Magyar hölgyek életrajza
szerző: Arany János
MAGYAR HÖLGYEK ÉLETRAJZA. Irta Kulini Nagy Benő és Sárváry Elek. Szerzők tulajdona. Debreczen, Csáthy és Társa bizománya. 1861.
Az ily munkák czélja népszerűvé tenni a történetet, s a jelen könyv szerzői, dicséretes törekvéssel, oda irányzák működésöket, hogy a haza lelkes hölgyei elé utánzásra méltó erény képeket állítsanak föl, egyszersmind a hon dicső leányainak emlékezetét kivíják a. feledésből. „Nem lévén még önálló könyv — írják — mely hazánk hírnevesb leányai élet- és jellemrajzát ecsetelje: honfiúi kötelességünknek tartánk nemzeti dicső múltunk néhány, a történelem lapjaiból föleleveníthetett, derék hölgyének pantheonának — habár annak teljes fölemelése tehetségünk körén kívül esik (—), legalább első alapkövét tenni le.” A közlött életrajzok következők: Horogszegi Szilágyi Erzsébet, Hedvig, Székely Klára, Patócsi Zsófia és négy leánya, Uroza Ilona, Egervár hősnői, Bocskai Klára, Szentgyörgyi Czeczilia, Szentgyörgyi Borbála, Zrínyi Ilona, Bethlen Katalin, Lónyai Anna, Kanizsai Dorottya, Erzsébet és Mária királynők, Béldi Zsuzsanna, Komjáthi Anna, Tarczay Anna, Zudár Katalin, Szécsi Mária, Petróczi Katalin, Bornemisza Anna, Sarolta, Szögyéni Lancha, Pemflinger Katalin, Margit, Molnár Borbála, Báthory Anna, Dukai Takács Judith, Nagymihályi Vinnai Potentiána, Dániel Polixéna, Szondi Zsuzsána. Szép koszorú. Nekünk, szépirodalmi lapul, nem feladatunk ez életrajzokat történeti szempontból vizsgálni: annyit mindazáltal megjegyezhetünk, hogy könnyed átlapozás után is találtunk helyeket, hol nagyon hozzáférhető adatok mellőzve, s így életrajz, jellemzés hiányosan vannak összeállítva. Semmi szó, például, Szécsi Mária második házasságáról Kozsályi Kun Istvánnal, s annak kalandos végéről, noha ez igen jellemző adat, és Szalárdi krónikája, hol feltalálható, minden kézen forog. Vagy talán mellőzni akartak szerzők mindent, a mi hölgyeik jellemére homályt vetne? De akkor, ugyancsak Szécsi Máriánál miért hagyják említetlen, hogy Murány feladása alkalmával Spork tábornagy által börtönbe vettetett s Bécsbe hurczoltatott, hol, valószínűleg, zárdában végezte életét? E vonás, mely őt, mint a hazai ügy martyrját kedvező színben tűnteti föl, csak használt volna az életrajznak. A nyelv késelése sem mindenhol szabályos. Micsoda szókötés ez (20. l): „a rendek, Szandigov krakói főkapitányt 1384-ben Erzsébethez küldték a király, hölgy megérkezését sürgetendő? — Daczára ily fogyatkozásoknak, a díszesen, mondhatni, fényesen kiállított könyvet, lelkesítő tartalmáért, minden magyar hölgy asztalára óhajtjuk.
- Megjegyzés
- ↑ A kiadás szerkesztőjének, Arany Lászlónak közlése.