Kriza

Kriza
szerző: Jakab Ödön

1911.
Kriza János születésének 100. évfordulójára.

Rég alszik immár hűvös hant alatt,
Maga elment, de neve itt maradt;
Emlékét tiszta, szerető szivek
Híven borongó gyásza őrzi meg.

Nem volt ő soha zordon, viharos
Csaták iszonyát éneklő dalos;
Lantja, ha pendült: egyszerű dala
Zengő mezők lágy visszhangja vala.

Ember volt, nem több, nem is kevesebb,
De annyi másnál buzgóbb, nemesebb!
Lelke szeplőtlen, szive tiszta, jó,
Szeretni sírig el nem lankadó.

Élete nem volt kalandos, merész,
De szép, hibátlan kerek egy egész,
Mint körvonal, mely bármi nagyra nyúl:
Kezdő pontjába visszakanyarul.

Mint a Szaharán kelő napkorong,
Ő is a porból kelt ki egykoron;
S hogy megfutá a fényes pályatért:
A porba szépen ismét visszatért.