Krisztus szobra
szerző: Emőd Tamás
Krisztus szent szobrát Lázárhegy alatt
Behavazták a vérpiros virágok.
Jött a tavasz és énekelve jöttek
Feketefürtös, fehértestü lányok –
Megremegett a szépmetszésü lágyék,
Kőmelle zihált, izmosan dagadt,
Omlott a virág, daloltak a lányok:
A tavasz ment és Krisztus ottmaradt.
Krisztus szent szobra Lázárhegy alatt
Izzott és nézett Nazaréth felé –
Jött julius és piros arccal jöttek
Pogány asszonyok a szobor elé.
Megfeszitett két karja összerándult,
Kőtestén láz, pilláin könny fakadt,
Ajkán nem csókolt csókok tüze égett:
Julius ment és Krisztus ott maradt.
Krisztus szent szobrát Lázárhegy alatt
Behavazták a dérütött virágok.
Jött szeptember és sóhajozva jöttek
Lázárhegy alól fekete barátok –
Zsoltár zsoltárra, halleluja, gyónás,
Bűnvalló gyász, miseszó, könypatak –
Szomoru szive megdobban ijedten:
Szeptember ment és Krisztus ott maradt.
Krisztus szent szobrát Lázárhegy alatt
Behavazta december és a tél.
Jöttek a hollók... a nagy istenember
Kőmellü testén megfagyott a vér -
Lázárhegy alatt halottat cipeltek,
Krisztus szobrára hóvihar szakadt:
– Öreg bibliák odacövekelték –
December ment és Krisztus ott maradt.