Krúdy Gyula: Pest. 1916.
szerző: Havas Gyula
Tevan-kiadás.
Emlékszem Krúdy Gyulának egy régi ifjúsági könyvére, amelynek címlapján magyar ruhás, lobogó hajú ifjú hatalmas nemzetiszín zászlót lengetett s a zászlóra a könyv címeként ez volt írva: Hazám tükre. Annak idején, mikor olvastam, természetesen az a végtelen és boldog szomorúság áradt el bennem, amelyet régebben honfibúnak neveztek és a márciusi szél illatát éreztem, amely szakadásig tágulni ingerli a tüdőt és mély lélegzetével duzzasztja, emeli a fenséges zászlókat a tetőkön. Most is, ezeknél a kedves naplójegyzeteknél, amelyeket Krúdy ebben a könyvben összegyűjtött, gyakran gondoltam erre, de már zavaró mellékízek kíséretében. Minthogy pedig nem vagyok hajlandó gyermeki érzékem tisztaságában kételkedni, azt kell hinnem, hogy nem a «Hazám tükré»-ben van a hiba, - ami bizonyára jó volt annak, aminek íródott - hanem inkább abban, hogy Krúdy kissé túlzott felelőtlenséggel hagyja magában visszhangozni akkori akkordjait, ami azután néha az őszinteség rovására megy. Mert amily tiszteletreméltó és kedves, sőt bármily őszinte is a ragaszkodás, amellyel az író a magyar ízek, színek és hangok felé figyel: kínos és éppen a magyar érzést sérti, ha ez a bárminő szempontból való magyar vonatkozásoknak mindenütt és mindenben való elszánt, eltökélt, keresett keresésévé fajul, az asszociációknak talán igen gazdag, de sokszor oly felelőtlen és vég nélküli áradatában, mely önkényesen gázol keresztül logikán, célokon és mondatszerkezeteken.
A napisajtónak szánt cikkeiben kevés író tudja elkerülni hangjának itt-ott való erőtlenedéseit, színeinek el-elhalványulását, konceptív készségének feledkezéseit. Még kevesebb írónak adatott, hogy ilyfajta cikkei egymásután olvasva modor helyett ne modorosságot, s egység helyett ne egyhangúságot éreztessenek. És ha minduntalan találkozunk is e cikkekben Krúdy ismert tehetségének komponenseivel, komorságokat és vigasztalanságokat feledtető, kedvesen ringató és érzékenyítő, nemesen emlékeztető mondataival, sok igazsággal és harmóniával, a melódiáknak bár túlságosan egy húrra hangolt, de gazdag áradatával, kedves bölcsességgel és bájos fantáziával, - mégis, a rezultáns közelebb áll ahhoz a vonalhoz, amely a koncessziókkal és sok felületességgel írt újságcikkek grafikonjában gyakran egy nívóra hozza a legkülönfélébb tehetségűek írásait, a közepesen értéktelenétől egészen a határozottan értékeséig.
A könyv, - amely még így is igen kedves olvasmány és amelyből külön ki kell emelnünk néhány kellemes erőteljességgel kirívó mondatot, a háborús zavarokon élősködő irodalmi piócák ellen fordulót, - Pólya csinos címlapjával jelent meg.