Kozák bölcsődal (ford. R. M.)
Aludj, gyönyörű kis fiam,
Dalolok neked,
Hold ezüstje játszik vigan
Kis bölcsőd felett.
Mondok mesét, hosszút, szépet,
Tündéréneket;
És lezárva szemecskédet
– Dalolok neked.
Bús morajjal foly a Terek,
Zokog halk danát:
Partján áll a pogány török,
Tőre villog át;
De apád már régen visel
Bajnok életet:
Aludj, kisded, békességgel,
Dalolok neked.
Lesz idő, hogy harcra kelve
Még küzdened kell;
Bátran hágsz föl a kengyelbe,
S szállsz csatára fel,
Én selyemmel kihímezem
Pici nyergedet...
Aludj, aludj, én édesem,
Dalolok neked.
Kozák léssz te, hős és délceg,
Párod nem leled;
Én majd téged kikísérlek, -
Te intesz egyet...
Hányszor ejtek én az éjjel
Titkos könnyeket!
Aludj, angyal, égi kéjjel,
Dalolok neked.
Várlak majd bútelt kebellel
És reménytelen:
Szívem éghez emelem fel
Nappal s éjjelen;
Várlak kínos gyötrelemmel,
Sorsod merre vet?...
Aludj, míg a gond nem terhel,
Dalolok neked.
Adok én majd egy szent képet
A szíved fölé:
Te azt, ha imádat végzed,
Tedd magad elé;
S a harc s a vész napjaiban
Anyád ne feledd...
Aludj, gyönyörű kis fiam,
Dalolok neked.
(1838)