Ugrás a tartalomhoz

Kozák bölcsődal (ford. R. M.)

A Wikiforrásból
Kozák bölcsődal
szerző: Mihail Jurjevics Lermontov, fordító: Romanec Mihály

Aludj, gyönyörű kis fiam,
     Dalolok neked,
Hold ezüstje játszik vigan
     Kis bölcsőd felett.
Mondok mesét, hosszút, szépet,
     Tündéréneket;
És lezárva szemecskédet
     – Dalolok neked.

Bús morajjal foly a Terek,
     Zokog halk danát:
Partján áll a pogány török,
     Tőre villog át;
De apád már régen visel
     Bajnok életet:
Aludj, kisded, békességgel,
     Dalolok neked.

Lesz idő, hogy harcra kelve
     Még küzdened kell;
Bátran hágsz föl a kengyelbe,
     S szállsz csatára fel,
Én selyemmel kihímezem
     Pici nyergedet...
Aludj, aludj, én édesem,
     Dalolok neked.

Kozák léssz te, hős és délceg,
     Párod nem leled;
Én majd téged kikísérlek, -
     Te intesz egyet...
Hányszor ejtek én az éjjel
     Titkos könnyeket!
Aludj, angyal, égi kéjjel,
     Dalolok neked.

Várlak majd bútelt kebellel
     És reménytelen:
Szívem éghez emelem fel
     Nappal s éjjelen;
Várlak kínos gyötrelemmel,
     Sorsod merre vet?...
Aludj, míg a gond nem terhel,
     Dalolok neked.

Adok én majd egy szent képet
     A szíved fölé:
Te azt, ha imádat végzed,
     Tedd magad elé;
S a harc s a vész napjaiban
     Anyád ne feledd...
Aludj, gyönyörű kis fiam,
     Dalolok neked.

(1838)