Korteskedés
| Korteskedés szerző: Czuczor Gergely |
Van susogó, faluzás, van vokshajtósdi vadászat
Van henye kóbor elég, van sereg ingyenivó.
Köznemes, és főur, tiszt, nem tiszt lettek egyenlők,
Egy kulacsot szopnak bocskoros és kaputos.
Vajmi különc látvány! mily csókolkozva komázzák
Egymást pőre gatyás, és finom úri zekés.
Van lélekvásár puskákon, cifra gubákon,
Dolmányon, kalapon, húszason, itceboron.
Lakzi hegyen völgyön, dobzódás torkig ivással,
És mi ezekkel jár, féktelen undorajak.
Működik ármány, és csábítás, s asszonyi furfang,
Zengnek macskazenék, s utcai gúnydalicák,
Ím a készület a megye és országnak ügyéhez!
Mindez csak mutató, a java hátra vagyon,
A nagy sorsnap elért: terelik csapatokba szorítva
Szájas pártvezetők a feluszúlt sereget,
Mint török a várat, megszállják a megye házát
S áll az igazságnak temploma ostrom alatt.
Nincs már sarkain egy ajtó, nincs ablaka egy ép,
Pad, szék összerogyott, nincs sehol asztal egész.
Majd a kétes ügyet fegyver választja el; izgat
A hires ólmos bot, bicskia, pisztoly, ököl.
És van fojtogatás, szúrás, agyfőbe legyintés,
És van szörnyü halál: "Semmi! de nincsen adó!"
Kész az ujított szék, jó Isten tudja miféle,
"Semmi! kerűl majd más harmadik évre megint."
Van követ országos, de nem olyan szellemü, s elvű
Mint utasításunk: "Semmi! de visszajöhet."
Megtörtént, megesett a dínomdánom ugyancsak,
S a szánombánom nyomton utána siet,
Elfolyt a sok bor, s nem győztél rajta, bukott párt!
És te, ki győztél bár, nem vagy-e torkig adós?
Elvet okokkal kell, és nem bor-itatva tenyésztni,
A megvesztegetés mételye sírba viend.
Légy haladó, maradó, mindegy de vagy átka hazádnak,
Hogyha, mi illeti őt, hívtelen elzsebeled.
Erszényid kötvék, ha csekély segedelmed igényli
Bármi közintézet, gazda-, müvegyesület,
A honi vállalatok, tudomány, művészet epedve
Nyújtnak utánad kart, és te epedni hagyod,
Nincsen ezekre forint nálad, te ki ezreket elszórsz
És erkölcstelenítsz általa néptömeget.
Egy megye keblében százezreket gyűjteni dőzsre
Mi vala? s közjóért?! - fennakad erre szavam.
Hogy legyen ily magyaron foganós áldásod, uristen,
Aki így elfajzott, s ily uton űzi jogát?