Kora tavasz

Kora tavasz szerző: Hugo von Hofmannsthal, fordító: Kosztolányi Dezső

A szél tovalebben
a puszta fasorba,
s titkot visz a csenden
az éjbe sodorva.

Amerre ma sírnak,
eltáncol a szellő
és balzsamos írnak
hajunkba lehell ő.

Lerázta az ákác
szirmát, ki se feslett,
hűtötte az ádáz
lázat, mi heves lett.

A puszta, a szűzi
allén tovaszárnyal,
az árnyakat űzi
és játszik az árnnyal.

Körötte az éji
rét illata repdes,
suttogva kiséri
s az éjszaka csendes.

Érinti lehével
a víg nevetőket,
bolyongja az éber
és puha mezőket.

A fuvola ajkán
sírt-rítt dala lágyan
és látta a halvány
alkonyt, bibor ágyban.

Szobánkba beszállva
halk dalt rebeg, édest,
ing-ring a homályba,
kioltva a mécsest.