Kont fegyvernöke

Kont fegyvernöke szerző: Garay János

Elénekeltem Kont vitézt,
A hőset, a keményt,
Harmincz nemes bajtársival,
Szivem sugalltaként.

Elmondtam, hogy szabad halált
Haltak mint honfiak,
S haláluk szép volt és dicső,
Mert elvért haltanak.

Miért ne mondjam őt is el,
A hű fegyvernököt?
A harminczkettedik nemest,
Ki együtt halt velök.

Ott volt urának harcziban
A hűséges legény,
Ott álla most is s látta, mik
Történnek György terén,

Mint álltanak, mint hulltak el,
Harminczan egyiránt,
Mint álla Kont, mint hulla el
Egy félország gyanánt.

A hős elhullt, a hű apród
Utána porba hull,
Nagy veszteségét érezi
Ki mondhatatlanul.

«Ki a szegénynek napja volt,
A hősek csillaga,
Egész hazában serget ért
Karával egy maga,

Kivel csatákban vért ivám,
Békében áldomást,
Ki ád helyette énnekem,
Ki ád kárpótolást?»

Igy sír; szivének kérgeit
Föltépik kínjai,
Könyűt nem ismert két szeme
Tengernek árjai.

S mind látja őt, mind sír vele
A véres holt felett;
Csak a király bámúl maga
Ily hűséges szivet.

,Ki e legény, - borzadva szól,
S kérdőleg széttekint -
Ki egy felségsértő felett
Érezhet ennyi kínt?'

«Nem felségsértő, nem király!
- Kiált a hű legény -
Kontért, a hős- és honfiért
S gazdámért sirok én.

Vágasd ki a fát, s mely reá
Kulcsolta szíverét,
Kivágtad a hű ihszalag
Kölcsön tenyészetét.

Szakaszd ki a meleg szivet,
S mely éltetett, nevelt,
Tátott koporsóvá tevéd
A gazdátlan kebelt.»

És újra sír és újra szól:
«Nem ad kárpótolást,
Oh nem, nem ad, sem föld, sem ég
Kontnak helyébe mást!»

Szólott s karával görcsösen
A csonka tetemet
Közelb szorítja ajkihoz,
Sír, átkoz és nevet...!

S mélyen megindul a király
Ily nagy hűség fölött:
,Kelj föl - kiált - helyed legyen
Testőreim között.

Kelj fel, fiú! hűségedért
Te veszteségedet
Királyilag kipótlom én,
Ha szolgálsz engemet.'

De az őrjöngve visszaszól
S mint rém reá mered:
«Inkább a poklok ördögét
Mint tégedet - cseh eb!»

S váltott inkább éltén halált
A hűséges legény,
A harminczkettedik nemes
Szent Györgynek vérterén:

Sem hogy szolgálna oly királyt,
Ki törvény s jog helyett
Önkény alá hajtand vala
Egy hősi nemzetet.