Komlóssynéhoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komlóssynéhoz
szerző: Czuczor Gergely
1833

Szinésznéink remek példája, kit
Thalia papnéjának felkene,
Idvezlek, ó dicső hölgy tégedet!
Cythere bájövét adá neked,
Hogy ami ő mennyben te földön az
Légy, s lássa a magyar mily kellemes
S mily ékesen zeng nyelve ajkidon.
Nem kell nekünk Pindusz s Tesszália
Kies vidékein bolyonganunk,
Hogy halljuk a muzsák szelíd karát.
Benned van egyesűlve szellemök,
Benned lobog s hevít az égi láng,
Varázs erőd ragad, s vonz hathatólag,
S mint Proteusz más és más képeket
Öltvén bámúltatod nézőidet.
De az rettentve váltá színeit.
Te kedves, elragadtató s nemes
Alakban állsz, öröm, mély fájdalom,
Szelíd bánat, keserv, szerelmek és
Mély érzetek csak egy asszonyszivet
Érdelni képesek. Te mind hiven
Hanggal s idomzatos tagok, kezek
Lejtésivel kifejted azokat;
Örömre gerjedünk, midőn örülsz,
Keserved önt szemünkből könnyeket,
S minden, mit érzünk, közös veled.
Hová tünél, hová szinünk elől?
Kiket siet bájolni szellemed?
Kies Szalának zúgó tengere
Meghallja szózatid, s lecsillapul,
Erőt vesz nyavalgó és langatag
Vendége szép Füred forrásinak,
S hogy élte felvidúla, Téged áld.
Mikor fog majd kettős Dunánk között
Müvészi kellemed varázslani?
A gyenge, tiszta, égi érzetek
Melyekre kebleinket oktatád
Nem hamvadoznak el; de élni fog
Neved, s marad köztünk örök jelül.