Kivánság

Kivánság
szerző: Kölcsey Ferenc

Debrecen, 1810. október végén

Boldog a kit szent berek alkonyában,
Mint szelíd pásztort remegő Chitóne,
Lep meg a musa, s magas érzelemmel
          Tíburi dalt zeng.

Gyors enyészettel forog a jelenlét,
A dicső herost örök éj borítja,
Büszke márványán kihal a csudált név,
          S fű lepi sírját.

Mint zephyr vígan röpes a szelíd dal
A jövő kornak nevető virányin,
Zöld bokorban fúv deli nő keblére
          Aetheri kedvet.

Rózsa sírdombján koszorús pohárral
Ihletett kéztöl jut az énekesnek,
S nyúgoszik szentelt pora hűs lakában
          Isteni álmot.

Adjad o Phöbus, nekem ezt jutalmúl
Majd sötét éjben ha világom elhúny,
Adj te míg élek szeretett leánykát
          Küpris, ölelnem.