Kislányomhoz, amikor férjhez adtam egy Jang-családhoz
szerző: Vej Jing-vu, fordító: Kosztolányi Dezső
Szegény szívem egész nap oly nehéz,
itt hágysz, te kedves, itt hágysz, messze mész.
Ha férjhez adnak egy kislányt, kit ónak,
roppant vizekre fut a kicsi csónak.
... Csöpp lányka voltál, hogy meghalt anyád,
imádtalak, folyton vigyázva rád.
Egymásra rogytok, válni mégse tudtok.
Nénéd nevelt, most a füledbe suttog.
Sajog az én szívem is odabent.
De menni kell tenéked, ez a rend.
... Minthogy anyátlan nőttél mardosó sok
gondban, hogyan is tiszteled Anyósod?
Jeles család ez. A hibád, ha látja,
nagylelkűen bizonnyal megbocsátja.
Szégyellni, hogy szegény vagy, nincs okod,
ne is fogadj el nagy ajándokot.
Légy kedves és hű, tiszted hittel éld át,
szólj, tégy, ahogy illik, kövesd a példát.
... Ma reggel búcsúzunk, mindenki válik,
ki tudja meddig és milyen sokáig.
Fájdalmamat, lásd, félve takarom,
de sírni kezdek, bár nem akarom,
mert árva arcocskádra a keservtül
egyszerre két nagy, fényes könnyű perdül.