Kisfaludy Károly Aurórájához

Kisfaludy Károly Aurórájához szerző: Kis János

   Menj! jó szerencse mindenütt vezessen,
Előtted éj s felhők oszoljanak,
Pirúlatod szebb virradást fénylessen,
Mint Roma s bölcs Athenae láttanak,
Szemed mosolygva szüntelen nevessen,
S belőle csak örömnek hulljanak
Harmatozási kedves nemzetünkre,
S neveljenek sok szép repkényt fejünkre.

   Szavadnak égi hangja párosítsa
Kellemmel a szentség szabásait,
Tetsző szinekkel játszani tanítsa
A szépnek és igaznak bájait;
Szelíd zengésü lantod csillapítsa
A lélek s test viszálkodásait,
S adjon a szivbe ollyan békességet,
Mellynek ne tudjon semmi vetni véget.

   Oltár és thronus, a föld két főkincse,
Jaj annak ki nem őrzi ezeket!
Egész figyelmed e kettőt tekintse,
S a főbb, a köz s az alsóbb rendeket
Rózsaszín ajkad szűnet nélkül intse
Istent, királyt s szentelt törvényeket
Fiúi szivvel hódolva tisztelni,
S minden polgárban egy testvért ölelni.

   Virít örökre szerelem tavaszsza
Ha kíméljük kies myrtusait;
O oktass ifjut s lányt, mikép szakaszsza
S dajkálja e kert szép virágait.
Vezérld Hyment, hogy szent tűznél forraszsza
Legfínomabb aranyból láncait.
S jelenkorunknak hogy boldogitója
S jobb maradéknak légyen alkotója.

   Eredj! serényen tedd kezdeti munkádat,
Kisérjen a magyarság angyala,
Népünk diszére nyílt dicső pályádat
Fusd végig, fusd boldogul, általa;
S hozzánk igézni ha égből hazádat
Nem engedi a sors viadala:
Tudós ecsettel képezz mennyországot,
S felejtesd, míg azt nézzük, a világot.