Kilencedik

Kilencedik szerző: Balassi Bálint

Kit az szeretőjével való haragjában szerzett

az Palkó nótájára


1 Óh, te csalárd világ, nyughatatlan elme,
     Forgandó szerelem, változó szerencse,
     Mire most szívembe
     Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére?

2 Engem most kétfelől hiteget két dolog,
     Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,
     Egymás ellen forog,
     Kitől szívem, mint nád, ide-s-tova inog.

3 Miképpen hogy Bessus az két fiataltól,
     Kétfelé vonódom én ez két dologtól,
     Gyötretem azoktól,
     Hajtatom, mint felhő égiháborútól.

4 Mint éltévedt ember két járt útra jutván
     Nem tud melyikének indulni csapásán,
     Megáll gondolkodván,
     Így én is nem tudok indulnom mely után.

5 Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák,
     Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,
     Így szívemet húzzák
     Szerelem s bosszúság ide-s-tova vonsszák.

6 Indít mind az kettő bizonyos okokkal,
     Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal,
     Csalogatásokkal,
     Jól előmben hánnak mindent okossággal.

7 De még egyfelé is nem adtam magamot,
     Noha az bosszúság igen megindított
     De még el nem hajtott,
     Régi szerelmemtől el sem szakaszthatott.

8 Elmém csak téveleg széllyel kétségében,
     Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben
     Kormányeltörésben,
     Nincsen reménsége senki szerelmében.

9 Óh, én idvözítő kegyelmes Istenem!
     Légy ez dolgaimban én kegyes vezérem,
     Vezess ki már engem,
     Szégyentől, Pokoltól hogy megmenekedjem!

10 Azmi néked tetszik, bár azt cselekedjed,
       Csak hogy kárhozattól lelkemet őrizzed,
       Testemet ám verjed,
       Bár azmint akarod, csak ne szégyenítsed!

11 Minap vőm eszemben szeretőmnek dolgát,
       Hozzám szerelmében állhatatlan voltát,
       Ravasz álnokságát,
       Azért így jelentém szívem titkos kínját.