Kicsapott légátusok dala
| Kicsapott légátusok dala szerző: Emőd Tamás |
Debreczen felől kong a vészharang,
Talpunk alatt a hajdúsági hant.
A nap tüzel, a rezgő nyárfa zúg,
Hajrá legények, hosszú még az út!
Ménes dobog, futó szél énekel,
Bátor, betyáros, víg nótára fel!
Nagy úr az Isten: ma vesz, holnap ád –
Hajtsuk fenékig Ukkon poharát.
Magyar falvakban töltjük a nyarat,
Prédikálunk magyar mennybolt alatt,
Orcánkra süt a nap, az ég szive
És mennydörögve zeng a szent ige.
Hej, kék határok, óperenciák,
Miénk az élet! vig dalt vén diák!
Mi kegyes urunk: nem oda Buda –
Vígan dünnyög még a diák-duda!
Már tündökölnek a bádogtetők,
Hangos csapszékek, néma temetők.
Már száll a dér, már költözik a nyár,
A papkisasszony álmodozva jár;
Kezébe könyv, – Szigvárt és Kartigám, –
„...Halott lovag jött hószín paripán...”
És zúg a szél, nyögnek a régi fák:
Halott lovag a kicsapott diák...
Sebaj, – hadd szóljon síp, dob, dáridó,
Ma nagy esküt tesz a holt légió:
„Magyar földön és magyar ég alatt
Mind pogány módon víg magyar marad,
Korhely, de úr, nyakas, de nyíltszívü,
Holtaiglan kemény hajdúhitü,
Vérük hullása lesz ennek jele –
Úgy segéljen a Kálvin istene!”