Ugrás a tartalomhoz

Kialvó krátert...

A Wikiforrásból
Kialvó krátert...
szerző: Tóth Árpád

Kialvó krátert látott s csendes árkot,
Kis faluban, melyen kis híd feszűl át,
S mint ócska rím tér meg a régi nagy vágy,
S a szobalányok válla s mozgóképek
Szép tájai, miket ifjonti szemmel
Élveztél s szívtál olcsó lámpalángnál
Otthon, s hívott az ágy és a halálvágy,
S csak ültél, és az asztalon szelíden
Összebújt tenyereid közül halkan
S fehéren nőtt a bánat lápvirága...