Kiáltozás

A Wikiforrásból
Kiáltozás
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1936. nov. - dec.

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
         a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
         félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
         a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
         félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
         némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
         félek a büntetéstől.