Keyserling Hermann gróf: Új világ születése
| Keyserling Hermann gróf: Új világ születése szerző: Szerb Antal |
Keyserling gróf munkássága nem bölcseletet akar adni, hanem bölcseséget. Ezért meglehetős következetességgel szakít a filozófiai tudományok problematikájával (bár terminológiájukat nem küszöböli ki) és ehelyett az eleven élet által adódó, életbevágó kérdésekre igyekszik megfelelni. Bizonyos fokig tehát a népszerű filozófia reakciója a szaktudományra. «Kétségtelen — mondja Nagy József szép bevezetésében — hogy van benne valami primitívség, az erő primitívsége, mely annyira idegen minden theoriától». Hogy valóban az erő primitívsége-e, kérdéses. Primitívsége túlságosan tudatos, túlságosan sokat hallgat el, semhogy nyugodtan hihetne benne az ember.
A könyv tartalma racionális jóslat. Megállapítja a mai Európa életének quintessentiáját, az előzményeket, melyek folytán ilyen lett, amilyen, és a várható fejlődést. A jövőt oly kételyt nem ismerő határozottsággal rajzolja, hogy az embernek okvetlenül a szerző-arisztokrata parancsoláshoz szokott származására kell gondolnia. «Az én próféciáim – mondja – nem vélekedések arról, ami esetleg máskép is lehet, hanem anticipációk a már ma történeti valóságok pszichológiailag szükségszerű következményeinek mérlegeléséből. Minden önálló részekből álló eleven egészben szükségszerűen ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint az egyesben, mert kollektív és egyes lélek teljesen analóg dolgok».
Ez a jóslatműfaj, mely az utóbbi évtizedben olyannyira felvirágzott a német irodalomban, tulajdonképen nem is olyan nehéz mesterség. Molière könynyű mesterségnek mondja az orvosét, mert a halottak nem emelnek vádat. A jós még szerencsésebb helyzetben van : a jövendőt senkisem revideálhatja.
Az egész modern jóslattudomány azon az analógián alapul, melyet még Herder vont a kultúra és az organikus szervezet között. Ha a kultúra valóban olyan, mint az organikus szervezet, akkor az egyes szimptomákból az egész konstitució állapotára vissza lehet következtetni. Meg lehet jósolni továbbá azokat a változásokat, melyeket az organikus szervezetnél vastörvényeknek ismertünk meg : a születés és az elmulás bekövetkezését.
A «józan ész» ösztönszerűleg húzódozik ezektől a következtetésektől. Mert érzi a fenekén rejlő nagy logikai botlást: a jósok összevetik az analógiát az identitással. Lehet, hogy a kultúra szerkezete és sorsa nagyon hasonlít az organikus szervezethez ; lehet, hogy a kollektív és az egyes lélek olyan hasonló dolgok, mint amilyeneknek Keyserling látja őket – de ugyanakkor nagyon különböznek is egymástól. Ezért hiányzik minden tudományos jóslásból a meggyőző erő.
Egyébként Keyserling gróf rózsás színekben látja a jövőt. A régi kultúra romjain egy, gyökerében új kultúra fog kinőni a Teremtő Megismerés, a szellem, a gondolkodás, az «átvihető», tehát a nem-érzelmi lelki tartalmak jegyében, mely új kultúra minden eddiginél nagyobb és boldogabb lesz. De ennek az új kulturának szörnyű nagy ára van. Előbb az új embertípusnak, a «soffőrtípusnak», mely az orosz szovjetben valósítja meg politikai álmait és a jazzbandben művészeti akarását, el kell pusztítania mindent, ami tradicionális, ami érzelmi, ami «átvihetetlen»: évezredek kulturája fölött tabula rasát kell csinálnia, hogy valami új létrejöhessen.
Keyserling optimizmusa végeredményben igen lesujtó, bántó, kedvetszegő. És ez annál furcsább, mert hiszen ő nemcsak igazságokat akar leszögezni, hanem elsősorban irányítani és nevelni akar.
A művet Nagy József fölényesen objektív bevezetése előzi meg. A fordítás Juhász Andor alapos, komoly munkája.