Keresztény halál

← Q56046881

Keresztény halál szerző: Émile Verhaeren, fordító: Kosztolányi Dezső

Q56046883 →

Keresztényi halál, légy százszor áldva!
Szomorú gyászod nékünk kincset ér,
el nem muló álom te, szivek álma,
bús büszkeségünk, mennyei kenyér.

Tiéd a hódolat és a dicsőség,
komor halál, mely pihenésre hí,
sötét oltárod felpirosló gőzét
a sápadó égboltra keveri.

Túl az időn, örökre rendületlen,
bús sír! Halál! Fekete szerelem!
A végzetet tartod sovány kezedben
s fényt gyújtasz a kialvó szemeken.

Dicsőség néked! Bármikor ad Isten!
Szomorú vagy, mint az est szomorú
és aratásod minden tiszta szívben
egy fekete liliom-koszorú.

Te vágya szűzeknek, szelíd papoknak,
égigható zengő hozsanna-szó,
ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,
ó, szent halál! Te életet adó!

A jámbor és igaz nem fél te tőled,
mert néki ott fönn nyílik az öröm:
s hullámai a vágtató időnek
eltünnek a dalmahodó ködön.