Kenyér
szerző: Gárdonyi Géza
A kiadómnak egyszer az az ötlete támadt, hogy szakácskönyvet irat az írókkal. A muzsa kontyot köt és rántást kavar. Jellemző a korra, ha nagyon gondol a gyomorra.
Sok embert megcsal az a német szójáték, hogy az ember az, amit eszik.
Az emberi szellem kiválóságai nem a terített asztalnál fejlődtek. Nézzük végig a sorozatot Homerosztól Petőfiig, s nézzük végig azt a sorozatot, amelyik Baron Brisse 366 menüjével éli át az esztendőt. Homerosz bizony nem ivott pezsgőt, Petőfi nem ismerte Brillat-Savarin asztalát. A Názáreti Bölcs buzakalászt tépegetett utközben és azt ette. Napoleon egy katonaiskola hitvány fazeka mellett nőtt fel. Szokratesz salátát ebédelt ecetolaj és pecsenye nélkül. Spinoza örült, ha kenyere volt. Burns és Arany mind a kettő paraszt asztal mellett termelte virágos gondolatait.
Hol van az asztal finnyásaiban a szellem?
Számok bizonyítják, hogy az arisztokraták osztálya adja az emberiségnek a legkevesebb gondolatot, és a tapasztalat bizonyítja, hogy a szakácsok elme dolgában a tenoristákkal egy vonalban állanak.
1892-ben Nagykörösön egy vén szőlőpásztor halt meg. Száznégy esztendőt élt és soha nem volt beteg. Az az ember a száznégy esztendő alatt nem evett más konyhai készítményt, kenyeret, és nem ivott mást csak vizet.
Nem merném kimondani, hogy azért volt szőlőcsősz, hogy úgy élt. Ha véletlenül a Kant lelke van benne, az olyan életmód mellett is elsőrangu csillaga lett volna a filozofiának.
Ha mindenki megszokná kicsikorától kezdve hogy így éljen, milyen más képe volna a világnak! Ezer meg ezer millió ember szabadulna ki a hivatali láncokból s emelné föl a fejét a hitvány szolgaságból.
De az ember sorsa az, hogy a saját gyomra körül forogjan. A haltenyésztők csukát tesznek a tóba, hogy a halak el ne lustuljanak és így a husuk petyhüdté ne váljon. A teremtő gyomrot tett az emberbe, hogy mozogjon, dolgozzon az is, akit nemesebb munka nem foglalkoztat.
Így aztán a sokaság élete nem egyéb, mint hordás az asztalra, és a sokaság főgyönyörüsége az evés.
De pusztulóban van az a nemzet, amelyik oltárrá teszi az asztalt s legderekabb embernek Lukulluszt tartja. A római és görög birodalom szerencséje cseréptányérok között kelt és aranytálak között áldozott le.