Kemény Simon: Lábaim

Kemény Simon: Lábaim
szerző: Karinthy Frigyes

'

Mily vörösek, mint égő rubinok
És sárgák néha; harsogó topáz.
Hidegbe félve, kéken kéklenek
És a halál háttérben orgonáz.

A rémület most zöld opál-szoba,
Rohadt agyamban szűköl és gütyög
Fekte sávok közt a sárga hold
S kacag a zöldszemű Rém: a Bütyök.

Néha emelem, néha leteszem,
Néha leveszem, néha ráhúzom,
De többször leteszem, mint emelem
És többször rajthagyom, mint lehúzom.

Szegény, nehéz, bús lábak néha
Borzadva révedek felétek
Ha föllázadnátok egy éjjel
S amikor alszom: megfürdenétek.