Kedves találkozás

A Wikiforrásból
Kedves találkozás
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

A bő köpenyt állig húzván egészen
A szürke rideg hegy-uton haladtam,
Zordan, miként a téli völgy alattam,
Fölzaklatottan, elbujdosni készen.

Egyszerre szemem előtt hajnal lészen
S egy lányka jő a rózsás virradatban,
Oly minta-szép, milyent csak halhatatlan
Költők formáltak; andalodva néztem.

De elfordúltam s hagytam jönni, menni
S még összébb húztam a redőket, mintha
Magamban tudnék melegedni ottan.

De követém. Megállt. Elég volt ennyi!
A burkot vállam immár el nem birta,
Lehúllt s a lányt keblemre szoritottam.