Kedves találkozás
A bő köpenyt állig húzván egészen
A szürke rideg hegy-uton haladtam,
Zordan, miként a téli völgy alattam,
Fölzaklatottan, elbujdosni készen.
Egyszerre szemem előtt hajnal lészen
S egy lányka jő a rózsás virradatban,
Oly minta-szép, milyent csak halhatatlan
Költők formáltak; andalodva néztem.
De elfordúltam s hagytam jönni, menni
S még összébb húztam a redőket, mintha
Magamban tudnék melegedni ottan.
De követém. Megállt. Elég volt ennyi!
A burkot vállam immár el nem birta,
Lehúllt s a lányt keblemre szoritottam.