Katonai behívó

Katonai behívó szerző: Csáth Géza

1911.

Június 14-én délután Barna úr, a főnököm, az Első faipari igazgatója, bejött a hivatalba. Sürgősen el kellett neki utazni üzleti ügyben Tápióbicskére. Nekem meghagyta, hogy négy nap múlva hazajön, addig kifizetések nem lesznek, és elment. A kapuból azután újra feljött. Káromkodott, hogy most jut eszébe, hogy behívták gyakorlatra, holnap kellene jelentkeznie, a kérvénye pedig, amelyben az elhalasztás végett folyamodott, még nem jött vissza. Szidta az istent, hogy ez hamarább eszébe nem jutott, és hogyha nem kapta meg a halasztást, akkor meg fogják büntetni, de viszont nem hagyhatja a tápióbicskei üzletet sem, mert ha más elcsípné, akkor őtet menten megütné a guta. Tehát meghagyta, hogy tudjam meg a katonaügyi osztálynál, mi lett a kérvényével, és ha nem kapott halasztást, akkor sürgönyözzek vagy telefonáljak Tápióbicske 3. Frenreisz Gyula úrnál, a sógoránál. Ezzel elment.

Én korán keltem (átadtam a csomagpostát Jánosnak, a szolgának), egyenesen a Károly körúti városházhoz mentem. Ott várni kellett egészen IX-ig, mert a hivatalos óra jóval IX óra után kezdődött. Bementem a földszint jobb oldalon levő alosztályhoz. Ott azt mondták, várjak. Erre dr. Vitár Emil tanácsjegyző úrhoz fordultam (I/19), aki előzékenyen Pollákovics katonai nyilv. ügyvezető úrhoz utasított. Ez ½ X-kor volt, Pollákovics úr azt mondta, hogy az iktatóba menjek III. udvar, II. emelet, 102 ajtó. Ott kaptam az iktatási záradékszámot:

280624 ügyoszt. IV.

És azonkívül a IX. ker. elöljárósági iktatószámot, ez:

261254/I.

Itt megmondták, hogy az egész ügydarab június 9-én áttétetett a IX. kerületi elöljárósághoz. Ezen két számmal visszamentem Pollákovics úrhoz, aki szintén mondta, hogy át lett téve az ügy. Ez ½ XI-kor volt. Felültem a villamosra, hogy a IX. kerületi elöljáróságnál tudakozódjam. Ideérkezve először a III. 4., azután pedig az I. emelet 6. szám alá mentem, ahol Zelán úr mindent felkutatott, de a legjobb akarata mellett sem tudta az ügydarabot megtalálni, mivel azt eddig nem küldték el záradékolás végett. (Valószínűleg, mert nem volt felszerelve, tudniillik a behívónak is csatolva kellett volna lenni.) ¼ XII-ig kereste az aktákat, azután azt mondta, hogy talán a VIII. kerületi elöljáróságnál van. Felugrottam a villamosra, és a Baross utcáig villamoson mentem a 6. sz. kezelőhivatalba. Az ott levő szolga megnézte a számokat, de a világért se akarta megmondani a kezelő nevét. Mire végignéztük a lajstromot vele, ¾ XII volt. Én erre a IX. kerületi elöljárósághoz villamosoztam Zelán úrhoz. Ő megnézte a friss postát is, de az elintézés nem érkezett meg. Én most arra kértem, nem lehetne-e telefonálni a katonai ügyosztályba, mire azt mondta, hogy már nem lehet, mert nincs ott senki, azonban nem kell félni, mert ha az az indok van a kérvényben, hogy Barna úr üzletvezető, akkor nem kell tartani semmitől. Azonban holnap reggel okvetlen jelentkezzék Barna úr a tanácsnok úrnál.

Én ezzel nem elégedtem meg. Villamoson visszamentem a katonai ügyosztályhoz, de már ½ I lévén, csakugyan senki sem volt ott, csak a portások. Felhívtam tehát Tápióbicske 3-at, de választ nem kaptam, miután csak XI-ig van hivatalos idő vidékkel beszélni. ½ II-kor villamoson mentem haza. Igen nagy meleg volt. Otthon János felesége mondta, hogy Barna úr keresett reggel telefonon, és hogy hívjam fel Tápióbicske 3-at. Rögtön villamosra ültem most, és kimentem a Nyugati pályaudvarhoz. Meg akartam sürgönyözni Barna úrnak, hogy telefonálni fogok. Közben a Terminus Kávéházba bementem, és felhívtam Tápióbicske 3-at, de hiába, mert hatan voltak előjegyezve. Egy ideig vártam, azután otthagytam és elsiettem a Nyugati pályaudvarhoz, és a távírdából telefonáltam. Kiállítottam a nyugtát, és lefizettem egy koronát, azonban hiába kapcsolták, senki sem jelentkezett. A távíróhivatal azt mondta, hogy ilyenkor nem szokott senki ott lenni. Lecsengettettem többször, de nem válaszoltak. A pénzt visszakaptam. Erre ¾ III után egy táviratot adtam fel, hogy telefonálni fogok. A pályaudvarról hazajöttem, és itthon vártam a telefonnál. Eközben ettem húsz fillérért sonkát és tíz fillérért három darab császárzsemlyét, melyet János felesége hozott, és telefonáltam az Adria kávéházba, és az Árpád Kávéházba, nincs-e ott Barna úr. Jól tudtam, hogy nincs ott, mert Tápióbicskén van. Valóban, a pin-jelentették, hogy nincs ott. Ezután felbontottam és elolvastam apám levelét, amely délután érkezett. Apám írta, hogy csak legyek szorgalmas, és ha mostani helyemen a Faiparinál egyelőre nincs is semmi fizetésem, legyek mindenben pontos, és végezzek el lelkiismeretesen mindent, mert a jutalom nem fog elmaradni, és boldogulni fogok az életben.

Este VIII-kor elmentem hazulról, és azt mondtam Jánosnak, hogy ha Barna úr telefonál, én a Kör Kávéházban leszek, és hogy X óra körül otthon leszek. Ekkor a villamosra ültem, és mentem egész a Bodó Kávéházig, és felmentem Barna úrék lakására, véletlenül nem jöttek-e már haza. A szomszédban künn levő cselédlányoknak azt mondtam, hogy ha hazajönne Barna úr, mondják meg neki, hogy itt volt a gyakornok. Ekkor nyomban a Bodó Kávéházba mentem, és telefonáltam haza, de János felesége azt válaszolta, hogy Barna úr nem telefonált. Én most a Nyugati pályaudvarra mentem megtudni, hogy nem jött-e vissza a sürgöny. De nem jött vissza. Innen cukrászdába tértem be. Megettem két darab krémes lepényt (tizenhat krajcár), és onnan is telefonáltam. Most János azt válaszolta, hogy Barna úr nem telefonált. ½ XI-kor éjjel hazajöttem. Felkeltettem Jánost, azt kérdezve, hogy nem-e telefonált Barna úr, mire azt felelte:

- Nem!...

Én erre egy kicsit leültem egy székre, és azután még egy utolsó fórumhoz folyamodtam. Felugrottam a villamosra, és kimentem újból a Bodó Kávéházig, illetőleg a József körút 62 alá, becsengettem, és a házfelügyelőnétől megkérdeztem, nem-e jöttek haza Barna úrék. Nem jöttek. Ő kérdezte, mikor jönnek haza, mert ha elutaznak, akkor a lakáskulcsot nála le kell adni. Én azt feleltem, hogy legyen nyugodt, valószínűleg még ma hazajönnek. Ezt azért mondtam, nehogy Barna úréknak ebből bajuk legyen, hogy a kulcsot le nem adták. Majd villamoson tovább mentem a Király utca 84 alá, a Barna úr feleségének a nővéréhez, megtudni, nem jöttek-e vendégek, mivel este Barna úrék gyakran oda szoktak menni. A házfelügyelő azt mondta, nem tud róla, nem hiszi. Először fel akartam menni megkérdezni, de a lakásban sötét volt, gondoltam, hogy nem zavarom őket. A házfelügyelőnek azt mondtam, ne szóljon semmit. Ez XII óra előtt volt. Innen a Nyugati pályaudvarra mentem, hogy sürgönyt adjak fel ismét Frenreisz úr címére, a távírda azonban már zárva volt. Innen gyalog hazavánszorogtam, és ½ II-kor felkeltettem Jánost, hogy nem telefonált-e Barna úr, mire ő dühösen, óráját kezében tartva, az ajtóm elé jött, és elkezdett lármázni, hogy disznóság az embert ilyenkor felzavarni. A lakók is, akik ott az Első faipari által bérelt lakásban albérletben laktak, felébredtek és elkezdtek kiabálni, mire én rákiáltottam Jánosra, hogy hallgasson, üzleti ügyről van szó. Erre ő azt mondta:

- Üsse a kő az üzletet, ahol ennyit zaklatják az embert.

A lakók és János erre lefeküdtek, én most még csupán passzióból telefonáltam az Adria és Árpád Kávéházakba, ahol azt a választ kaptam, hogy nincs, és ma nem is volt ott Barna úr. Azután lihegve ledőltem, lefeküdtem aludni. Sok mindenfélét összevissza álmodtam, hogy miket, nem emlékszem.

VI óra körül felébredtem, és János hozta már a tejet és kenyeret. Felöltöztem. Eközben az egyik lakó felmondott, rettenetesen káromkodott és szidott, mint a bokrot a szobájában, az ajtón keresztül. ½ VII volt. Felugrottam a villamosra. József körút 62 alatt azt mondták, hogy Barna úrék nem érkeztek meg. Villamoson tovább mentem, és átszállva a Népszínháznál, a Károly körúti városházához mentem. Ez ¼ VIII-kor volt. Itt először a portáshoz fordultam, aki elutasított, hogy csak VIII órakor kezdődik a hivatal. (Tudniillik nem az volt, aki tegnap, hanem egy más portás.) Nem hallgatva rá, bementem az alosztályhoz, de még a világon senki se volt ott. Erre a városházi épület mögött levő kis kávéházba tértem, és felhívtam Tápióbicske 3-at. Most jelentkezett. Azt kérdezték, hogy miért kérem Barna urat, mondtam, hogy ügyében akarok vele beszélni, és hogy mondják meg neki, hogy fel fogom hívni egypár perc múlva. Ez ½ IX-ig tartott. Egyenesen bementem Pollákovics ügyvezető segéd úrhoz, akinek elmondtam, hogy a IX. kerületi elöljáróságtól elutasítottak. Ő azt mondta, hogy menjek a segédhivatalhoz. Azután csakugyan a III. udvar, II. emelet 102. alá a kezelőhöz mentem, azonban itt csak XII-től II-ig van hivatalos óra. Tehát elutasítottak. Néhány perc múlva újra visszamentem, de újra elutasítottak. Ekkor átmentem I. udvar, III. emelet 4. alá dr. Vitár Emil úrhoz, ahol egy szolga a gyakornoki szobába küldött. Itt kellett várnom. Végre beengedtek a tanácsjegyző úrhoz, aki Pollákovics úrhoz utasított, hogy tudjam meg az iktató nevét. Odamenve azonban Pollákovics úr azt felelte, hogy reá az ügy nem tartozik, és hogy ne zaklassam, mert neki egyéb dolga is van. Erre elmentem az iktatóhivatal igazgatójához, aki azt mondta, hogy menjek csak Pollákovics úrhoz, mert neki ez kötelessége. Újra visszamentem, és csakugyan, most ráírta a záradékot a számra, hogy "június 9-én az iktatóba fel lett terjesztve". Az aláírás pedig egy kacskaringós "S" betű. Erre ismét bementem az igazgató úrhoz, aki ráírta a számra Serédi nevű kezelő úr nevét - az övé volt az "S" -, és azzal a tanáccsal látott el, hogy forduljak hozzá. Én az utasítás szerint jártam el, Serédi úr azt a felvilágosítást adta, hogy június 10-én el lett küldve az egész ügydarab a IX. kerületi elöljárósághoz, és már ma 15-én vagy holnap, 16-án oda kell annak érkeznie. Azonban az eredményt, hogy Barna úr megkapta-e a halasztást, nem tudta megmondani. Ezen eredménnyel szaladtam vissza a városháza mögött levő kávéházba, és telefonálni akartam Barna úrnak, de a telefonnál igen sokan vártak. Villamosra ültem tehát, és egyenesen a IX. ker. elöljárósághoz mentem, földszint 6 alá. Körülbelül ½ X volt, és még jóval melegebb, mint tegnap. Barca iktató úr itt azt mondta, hogy az eddigi postával nem érkezett meg az ügydarab, azonban jöjjek XII órakor, mert XII-től II-ig van hivatalos óra, akkor bővebb felvilágosítást ad, sőt, ha a délelőtti postával megjött, mindjárt ki is kézbesíti. Ezután hazamentem. A kapuban János azzal fogad, hogy sokan voltak, és hogy miért szaladgálok annyit, talán valami bajom van. Mondtam: nincs, de egy ügyet kell elintéznem. Az irodában leültem és vártam, hátha Barna úr telefonál Tápióbicskéről. XII-kor elmentem a IX. kerületbe Barca úrhoz, de már előbb jött a kézbesítő, és mondta, hogy az egész IX. kerületbe csak egy kézbesítés van, és az a Vágóhíd utcába szól, tehát nem Barna úrnak. Egészen I-ig kellett várnom, míg Barca úrhoz bejutottam. Eközben kijött egy úriember, és hozatott az ottani szolgával szalámit húsz fillérért és kenyeret hat fillérért. Ezután bekopogtattam, de az íróasztalnál most nem Barca úr ült, hanem egy másik úriember. Eközben hallom, hogy ez az úr, aki szalámit hozatott, kérdi a második emeleti szolgától, hogy:

- Hol van Barca úr?

A szolga azt feleli:

- Mindjárt jön.

Én erre bent maradok a szobában, az ajtónál állva. Az idegen úr elmegy az íróasztaltól, és bejön Barca úr. A II. emeleti szolga is bejön, és haptákban megáll Barca úr asztala mellett. Most Barca úr az asztalára nyúl, és egy pillanat alatt felvesz egy iratot, a katonakönyvet és a kérvényt Barna úr aláírásával. Külön fél ív papíron, hosszában kettőbe hajtva, és az egyik oldalára rá van gépelve: "Záradékolás végett áttétetett a Tanácshoz." Egy másik fél íven pedig a tanács gépelése: "Záradékolás végett áttétetett a IX. ker. elöljárósághoz."

Ezután Barca úr elkezdett kiabálni, hogy az urak sohase kérdeznek semmit, nem mennek senkihez, hiányosan adják le, és mindezt a szolga előtt. Azután azt mondta, menjek vele. Felmentünk a II. emeletre ahhoz az úriemberhez, aki a szolgával szalámit hozatott. Itt azt kérdezték tőlem, hogy ki vagyok, miért járok én el másnak az ügyében, és hogy miért nem jött maga a Barna úr. Mondtam, hogy a nevem Weisz Károly, és Barna úr a lakásán van. Mert gondoltam, hogy nem szabad lett volna neki elutazni. Erre a másik úr azt mondja:

- Jelentkezni kellett volna neki, és elő fogják vezettetni!

Jól nézünk ki - így szóltam magamban, de nem mondtam semmit, csak álltam.

- Elmehet - mondta az az úr, aki szalámit hozatott. Én erre gyalog elindultam lefelé a Károly körúton és azután a Múzeum körúton. Csak mentem egyenesen. De észrevettem, hogy két fiatalember megáll, néznek engem, és súg valamit egyik a másiknak. Mikor a Kálvin térre értem, nagyon fájt a fejem, mert igen meleg nap sütött, és igen rosszul voltam. Tovább mentem az Üllői út jobb oldalán azzal, hogy hazamegyek az irodába. A laktanyánál a sarkon egy katona állott, kezében mannlicher puskával. Mialatt tovább haladtam, egyszerre fölemelte a fegyverét, és rám célzott. Ekkor már nagyon megijedtem, és szaladni kezdtem. Az irodában Barna úr fogadott. Kérdezte, hogy mit végeztem. Mondtam, hogy sietve jelentkeznie kell neki, mert különben elővezetik. Mondtam azt is, hogy 3 korona 74 fillért költöttem villamosra és egyébre. Azt mondta: "Ja, barátom, én nem adok többet, mint 2 koronát, mert nincs arra pénzem, hogy maga egész nap villamosozzon." Ezzel ideadott 2 koronát. Én zsebre tettem, és azt mondtam:

- Köszönöm.