Katonáinkhoz
szerző: Jakab Ödön
Hős fiuk, kik szilaj csaták tüzén jártok,
Mégis ördöngösség, a mit ti csináltok:
Rég elnyilt a virág immár a mezőkről,
S ti virágos nyarat csináltok az őszből!
A merre zászlótok három szine szárnyal,
Ujra ültetitek a földet virággal,
Piros vérvirággal, mely buján az őszi,
Bús kopárra a ti munkátokon nő ki.
Úgy kergetitek a rémült ellenséget;
Mint a gyenge vetést az erős szélvészek,
Hátra se tekintve, egymás hátán szalad
Golyóitok gyilkos jégesője alatt!
Csak rajta, hős fiuk! Előre, előre!
Tegye meg mindenki, a mi telik tőle!
Meg kell mutatni most az egész világnak,
Hogy jaj annak, a ki a magyarra támad!
Ne féljetek, nem tart ez a baj sokáig,
S ha tart, az is csak a javatokra válik:
Nevetek még fényesb lesz a csatatűztől,
Mint a vas, ha később kerül ki a tűzből.
Aztán ha győzelmes fegyveretek végzett,
Az lesz csak a szép nap, mikor haza tértek:
Ujjongó örömmel, víg zeneszó mellett
Fog hálás szivére ölelni e nemzet!
S még az anyaföld is hálás lesz hozzátok,
Hogy ínségében igy felvirágozzátok:
Mihelyt új tavasz nyit ismét a mezőben,
Ezt a kölcsönt nektek visszaadja bőven.
Egész magyar földön, a rónán, a hegyen
Kölcsönbe majd annyi tarka virág terem,
Hogy minden asszony és lány munkába állhat,
Mégse köti fel mind nektek bokrétának!