Karácsonykor (Tisza Domokos)

A Wikiforrásból
Karácsonykor
szerző: Tisza Domokos

Nem ismerek rád, oh karácsony napja!
Nem, — mert hogy a nap forrón éget,
A madár szól, a folyam nincs befagyva,
Hó nem lepi el a vidéket.

Szebb úgy az ünnep, ha föld, ég is űli,
Ha zöld a pálmák lombozatja;
Szebb itt, hol a folyó s a part körűle,
A szent-írásnak egy-egy lapja!

Nem ismerek rád, mert hív házikörnek...
A tűzhelynek vagy te ünnepe.
S képin ez édes, elvesztett gyönyörnek
Csak jobban ég, s fáj a szív sebe.

Ki árva, árvább benned; elhagyottabb
A elhagyott: búsan magamban...
Napod nem ünnep nékem, de nyomor nap
És ülöm könyben, fájdalomban.