Kaffka Margit
szerző: Juhász Gyula
Kaffka Margit halálhíre a mai szegény magyarság gazdag irodalmának is megdöbbentő veszteségét jelenti.
A magyar George Eliot Móricz Zsigmond mellett legnagyobb mai regényírónk volt, akitől nemcsak a legkülönb dolgokat vártuk, de aki eddig is olyan értékekkel halmozta el az értő olvasót, amelyek nagyobb nációk irodalmában is standard művek lennének. A modern magyarság városi és falusi belső életének, vágyainak és küzdelmeinek, az új élet szabadságáért viaskodó nő lelkének és sorsának olyan finom és gazdag képét adta, mint csak a regény valódi mesterei. Realista volt, de mélységesen érző és gondolkodó realista. És költő a javából, a magyar középosztály intellektuálisainak költője. Mint lírikus kezdte, mint novellista folytatta, de nagy távlatokat átfogó tekintetével csakhamar a regény felé fordult, és valójában e jelentékeny koncepciókban élte ki magát. Kaffka Margit a szatmári zárdában nevelkedett, vidéki, majd pesti tanítónő lett, és csakugyan a zárdából az elmélyedést, a katedráról a mindent megértő tudást és emberszeretetet hozta magával. Előkelő családból származott és valami halk, úri finomság volt az élet legmélyéről merített írásaiban is. Több verses és novellás könyve jelent meg, Mária évei, Színek és évek, Állomások, Hangyaboly című regényei modern epikánk maradandó értékei, amelyekkel az egész világ elé nyugodtan állhatunk. Szegedhez kedves, benső kapcsolat fűzte Kaffka Margitot, férje dr. Bauer Ervin, Balázs Béla öccse szegedi származású fiatal orvos, és a szegedi strand többször látta vendégül Kaffka Margitot. Korai eltávozásával a legjobbak és legkülönbek egyikét vesztettük el mi, akik ma annyit temetünk, örömet, reményt, magyarokat és igazakat.