K. uram atyám neve napjára
szerző: Vörösmarty Mihály
Izzadó nyárnak kiderűlt szép napjai mulván,
Felváltják azokat a vizes őszi hetek.
Majd szomorú, majd víg a napok folyamatja s unalmas
Órákat hoz elől s tárgyat azokra belől.
Ah! de mit is mondok, búra s unalomra mi gondom,
Amikor érzékeny szívnek örűlni lehet.
Mert ime tisztesség s szeretetnek lángja felindít
S névnapi tiszteletet, hogy tegyek, arra segít.
Hogy kifejezze tehát érzéseit szívem, ezennel
Belső rejtekiből ily szavakat hoz elől:
*
Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre,
Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek.
Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerűlje
Érdemmel teljes s gondviselő kebelét,
És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny
Föld kerekségének Istene és Nagy Ura;
Vígság és örömök legyenek követői ezeknek
Melyek a Boldogság eszközi és mivei.
Végre ha ekképpen eltelvén élete, elvál
Lelke a testétűl, boldog örökre legyen:
Boldog örökre legyen s amidőn majd öszvejövendnek
Mindenek, örvendjen s boldog örökre legyen.